Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2007
- 13
- Kedves Gyerekek!
Gyermekvár
Hozzászólás a cikkhez
Kedves Gyerekek!
Tíz hete indult, kilencrészes sorozatunkban Görbefalva lakóival ismerkedhettek meg. Minden részben találtok egy rejtvényt is. A helyes megfejtést küldjétek el szerkesztőségünk címére (Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.); a borítékra írjátok rá: Gyermekvár. A megoldásokat egyben összegyűjtve is postára adhatjátok, jutalmul a végén ajándékcsomagot kaptok.
Hallottatok már Görbefalváról? Nem? Ez egy nagyon piciny falucska – a főtéren körben összesen kilenc ház, a templom és a posta épülete áll. Amire nagyon büszkék a görbefalviak, az a szép templomuk, amelynek a harangja minden este dallammal búcsúztatja a lemenő napot. Emellett arra is büszkék az ott lakók, hogy mindegyiküknek olyan bibliai neve van, mint amilyen nevű emberek Jézussal is találkoztak, vagy valahogyan kötődtek hozzá. Az arra járó idegeneknek mindig mesélnek is róluk.
6.
Görbefalván Dávid nevű ember is lakik. Igaz, ő nem király, és még csak nem is származik királyi családból. Neki az is elég, hogy a neve azt jelenti: kedvelt, szeretett. Ha megkérdezik őt névrokonáról, így szokott válaszolni:
– Ó, a bibliai Dávid története jól mutatja Isten szeretetét. Hiszen a betlehemi Isai legkisebb fiát választotta az Úr, hogy népét vezesse, és a királyuk legyen. Mindenki előtt jól ismert, ahogyan ez a kis pásztorfiú egy szál parittyával leterítette a hatalmas termetű Góliátot. Saul király tetszését is megnyerte lantjátékával, majd Saul halála után negyven évig uralkodott Izrael és Júda felett. S bár ő is követett el bűnöket, Isten szerette őt. Fia, a bölcsességéről híres Salamon nagyszerű utódja lett a trónon. És Dávid leszármazottjaként született a Messiás a földre.
Jól ismerték ezt a családi köteléket azok a zsidók is, akik húsvét ünnepe előtt kitódultak Jeruzsálem utcáira, hogy köszöntsék a szamárháton bevonuló csodatévőt, akiről olyan sok fantasztikus dolgot hallottak: betegek gyógyultak meg, amerre csak járt, a vakok újra láttak, halottakat támasztott fel.
Sokan a földre terítették a felsőruhájukat, mások ágakat vágtak le, és az útratették őket. Jézus ilyen szőnyegen vonult be a fővárosba. Az emberek közben hangosan kiáltoztak:
– Hozsánna a Dávid Fiának! Hozsánna a magasságban!
::Nyomtatható változat::
|