Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Ha autóval közlekedünk, nemcsak a közvetlenül előttünk lévő úttestet nézzük, hanem jóval előbbre is tekintünk, hogy tudjuk, merre haladjunk, és miként reagáljunk a jármű pillanatnyi helyzetére. A hívő ember sem csak a jelen pillanatot nézi, azt, ami éppen történik vele és körülötte. A jövő szempontjából is nézi a jelent – az örök jövő szempontjából.

Jézus él, föltámadott, ezért vele az örök célt elérhetem. Van, aki segít az úton. Ezért lengethetem a virágvasárnapi pálmaágakat, ezért dicsőíthetem őt már most, életem kérdéses útszakaszain, nehézségek közepette is. Hiszen Jézusért, az ő nagypénteki keresztjéért bűnbocsánatot nyertünk – ha hittel fogadjuk ezt az ajándékot.

Igen, a földi jelent is a biztos jövő szempontjából nézhetjük. Annyi a bizonytalanság a mai világban! Gazdasági csőd réme, anyagi elszegényedés, az iskolázás, az oktatás, az egészségügy, a nyugdíjrendszer problémái… Kétségtelenül gondoskodó államra van szükségünk. Olyan emberekre, akik minket képviselnek, értünk vezetik közös ügyeinket. Hogy mindnyájunknak jobb legyen az életünk.

Egyelőre nem látunk ki a gondokból. Az biztos, hogy keresni kell a megoldást, és törekedni kell közös dolgaink minél helyesebb elrendezésére. De már most tudhatjuk, hogy van megoldás, és ezért tudunk – nem mindent föladva – munkálkodni érte.

Virágvasárnap a húsvéti Jézusra gondolunk, aki győzött. Tudjuk, hogy övé „a végső, döntő győzelem” (EÉ 388,2). Ezért nem lankadunk ma sem a hitünkben. Hétköznapi életünk királyának tartjuk őt: naponta kérjük, hogy ő vezesse, irányítsa tetteinket, szavainkat és gondolatainkat. És reménykedünk, ahogy a 37. zsoltár 25. verse mondja: „Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé.” (Károli-fordítás)

Nekünk és gyermekeinknek szól az ígéret. Meg fogjuk kapni tőle mindennapi kenyerünket. Tőle, aki az élet kenyere, akire legelőször is szükségünk van. És megsegít, hogy még gyermekeinkről is gondoskodni tudjunk. Ígéretünk van rá, hogy családtagjaink, szeretteink békességben megélhetnek, bármi történjék is ebben a világban. De mivel mi lelkileg és testileg is biztonságban vagyunk az Úrnál és az Úr által, kegyelemből, feladatunk, hogy segítsünk másoknak.

Nem vak remény a virágvasárnapi pálmalengetés. „A reménység pedig nem szégyenít meg…” (Róm 5,5; Károli-fordítás) A virágvasárnapi „álruhás királyt” is úgy látjuk, mint a húsvéti Győztest. Vele túljutunk a nehézségeken. Csak vele juthatunk túl rajtuk! Ez a nem mindent föladó, nem enervált, nem célt vesztett élet a mi bizonyságtételünk és segítségünk a még reménykedni nem tudóknak.

Népünknek is Jézusra van szüksége. Neked is, nekem is. Áradjon ki rajtunk keresztül a jézusi reménység, és újítsa meg életünket!

Széll Bulcsú

::Nyomtatható változat::