evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

A Prőhle Péter írásában (Evangélikus Élet, 2007. március 25.) foglaltakkal alapvetően egyetértek, ugyanakkor véleményem szerint még tovább kell gondolni a kérdést. Két oka lehet annak, hogy a Megváltó miért nem beszélt a tanítványoknak a földön kívüli életről. Az egyik, amellyel a hozzászólás foglalkozik: feleslegesen terhelte volna a tanítványokat – akkor is, most is. De rögtön meg lehet kérdezni, hogy például a hinduizmusban miért feltételezik a földönkívüliek létezését, miközben a legtökéletesebb kinyilatkoztatás címzettjeit túlságosan megterhelte volna a közlés. A másik ok: Jézus azért nem beszélt nekik ilyesmiről, mert nincs élet más égitesten…

A földön kívüli életről szóló spekulációk abból a fikcióból indulnak ki, hogy az élet mindenhol kialakul, ahol megfelelőek hozzá a feltételek. Ennek azonban csak abban az esetben lehetne némi alapja, ha valóban sikerülne más égitesten is rábukkannunk. Nincs megbízható adat arról, hogy az emberiség történetében bárki is megfigyelte volna az élet spontán keletkezését. Rögtön megkérdezhetjük, hogy miért nem, amikor ma a fennmaradásához adottak a feltételek. Az ősi Földön, így-úgy elképzelt, mindenesetre a mainál sokkal mostohább körülmények között miért alakult volna ki magától?

Az élőlények anyagának felépítése hihetetlenül bonyolult. Csak egyetlen példa, amelyben a konkrét számok nem annyira fontosak, csak a nagyságrendjük. Ha egy 100 aminosavból álló fehérjét képzelünk el úgy, hogy mindegyik tetszőleges helyet foglalhat el, akkor a lehetőségek száma 20¹⁰⁰, ami körülbelül 10¹³⁰. Mivel az egyes aminosavak sokszor helyettesíthetik egymást, ezért 10³⁰ és 10⁶⁵ közötti értéket szoktak megadni.

A Föld feltételezett kora 4,5–4,6 milliárd év, ami hozzávetőlegesen 1,5 × 10¹⁷ másodperc. Ahhoz, hogy egyetlen megfelelő molekulát kapjunk, a legjobb esetben is másodpercenként 10¹³/1,5-szer kellene „próbálkoznia” a „természetnek”. Két molekula esélye már csak 1/10⁶⁰, háromé pedig 1/10⁹⁰. Az univerzum atomjainak feltételezett száma 10⁸⁰. Ha az egész Föld csupa aminosavból állna, az körülbelül 3 × 10⁴⁹ molekulát jelentene. És akkor a jobbra vagy balra forgató aminosavak problémájáról és a molekuláris kötések lehetőségeiről még nem is beszéltünk…

Fehérjék a természetben azonban csak élő sejtben keletkeznek. A fehérjék előállítását a sejtben lévő DNS kódolja. Ennek a négybetűs kódját pedig át kell fordítani a húszféle aminosavra. Ráadásul magának a DNS-nek az előállításához is legalább hetvenötféle fehérje szükséges. A fehérjék és a DNS „tyúk-tojás” problémájának megoldására semmilyen hihető elképzelés nincsen. A jelenben a programozás ismeretében kételkedés nélkül feltételezünk egy programozó személyt, akkor is, ha nem látjuk, nem ismerjük. Az élőlények előállításához szükséges sokszorosan bonyolultabb program esetében miért lenne másképp?!

A fentiek alapján világos, hogy ha mégis találkoznánk az élet nyomaival Földünkön kívül, az még mindig nem bizonyítaná a spontán abiogenezist. A földön kívüli élet lehetősége azonban nem véletlenül foglalkoztat vagy nyugtalanít sokakat. Ez is azt mutatja, hogy valójában világnézeti kérdésről van szó. Hiszen a szellem, a gondolat eredetének és általában az emberi élet értelmének kérdése elválaszthatatlan az élet mint olyan eredetének a kérdésétől.

Hogyan került az eredetileg élettelen anyagba a világ, az élet és az ember eredetének kutatása? Ha az élet – végül az emberi élet is – csupán az anyagi alkotóelemek ismeretében így vagy úgy megmagyarázható, akkor a kutatásnak nincs igazi tétje. Nincs, mert csak oda vezethet, hogy az ember önmaga ura (pontosabban bizonyos csoportok a többiek urai), aki egyedül önmagának (vagy önmagának sem) felelős. Egyes körök persze éppen ezt akarják.

Szentpétery Péter docens, az EHE Vallás- és Társadalomtudományi Tanszékének vezetője (Budapest)

::Nyomtatható változat::