Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

A lényeg szempontjából másodlagos kérdés a műfaj, a helyszín és az időpont. A döntő az, hogy az Úr keresi, hívja az embert megtérésre, a vele való kapcsolatra, az ő országába. Ennek lehet alkalma egy országos egyházi találkozó is. A paksi nagy összejövetel témája a Feltámadott köszöntése, jókívánsága és ajándéka egyben: „Békesség néktek!”

Testvérem, nem lenne ideje igazán megbékélni Istennel és emberrel?

Ádám, hol vagy, merre jársz, hová jutottál, hogy bírod (1Móz 3,9)? Nem hallod Teremtőd szívének dobogását? Amikor e sorokat írom, még a nagyhét elején, Jézus fájdalmas szavait olvassuk a Szentírásból: „Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: »Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat!«” (Lk 19,41) Sajnos van miért sírnia az Úrnak a mai Jeruzsálem, egyház miatt is. „Nem tűröm együtt a bűnt és ünneplést!” (Ézs 1,13) Megtérés, bűnbánat és bűnvallás nélkül nem léphet tovább egyházunk, e nélkül nem egyház az egyház.

Hisszük, hogy ma még lehet, ma még szabad elfogadni a kegyelmet. Letehetjük fájdalmainkat, terheinket, vétkeinket nála.

A paksi találkozón több műfaj, alkalom, lehetőség lesz meghallani a hívást: áhítatok, előadások, színdarab, a fórumokon való közös töprengés, az igazság keresése, egyéni csendességek és a nagy, közös úrvacsora. Megbékélhetünk egymással a családban, gyülekezetben, egyházban.

Sokkal hatékonyabb lenne a Magyarországi Evangélikus Egyház missziója, ha átélnénk az Úr szabadítását.

Legyen hangos a megváltottak öröménekétől a záró istentiszteleten a Duna-part!

Szeverényi János

::Nyomtatható változat::