Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre. (1Pt 1,3)

Húsvét ünnepe után az első héten az Útmutató reggeli s heti igéi Isten újjászületett gyermekeit bátorítják: „…mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet (az írott s a hirdetett szent igét) kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre…” (1Pt 2,2) Az ősegyházban a húsvétkor megkereszteltek az akkor kapott fehér ruhát nyolc napig, fehérvasárnapig viselték; ekkor vettek úrvacsorát első ízben. A „törzsgárdába” tartozó keresztényeknek is folyamatos konfirmációra van szükségük, ezért kérhetik: „Erősítsd meg, Istenünk, amit cselekedtél értünk!” (Confirma) Mit cselekedett az Úr? „Aki hiszi ezt az igét, hogy Krisztus az ő javára halt meg s támadott fel, az újjászületik tőle. Szentlelket vesz, s megismeri Isten kegyelmes akaratát.” (Luther) Mert „ha valaki Krisztusban van (él benne a Krisztus), új teremtmény az. A régiek elmúltak: íme, újjá lett minden.” (2Kor 5,17; LK) Az új élet teremtője mennyei testben jelent meg tanítványainak nyolc napon belül másodszor a neki hiányzó Tamás miatt, hogy ő se legyen „hitetlen, hanem hívő”! Jézus nekünk is az ő békességét ígéri. „…boldogok, akik nem látnak és hisznek” – mi is azok lehetünk, ha Tamás után „szabadon” el tudjuk mondani Jézus előtt leborulva: „Én Uram, és én Istenem!” (Jn 20,27.29.28) S ekkor a szemtanú Péter kijelenti rólunk is: „Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét.” (1Pt 1,8–9) Újjászületettek, imádjátok az Istent: „Énekeljetek az Úrnak új éneket…” „Dicsőítsék az Urat…” (Ézs 42,10.12) Isten megjutalmazta Jóbot, mert helyesen beszélt róla: „…jóra fordította Jób sorsát, miután Jób imádkozott barátaiért…” (Jób 42,10) Mi már a feltámadott és élő Úrral való személyes kapcsolatunkról beszélhetünk rokonainknak, ismerőseinknek (is)! Idézhetjük az Írást is, húsvéti hitünk titkát: „…mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá…” (1Pt 1,23) Mindezt azért tehetjük, mert Jézus főpapi imádságában érettünk is könyörgött az Atyához: „…azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid (…), és megdicsőíttetem őbennük.” „Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság.” (Jn 17,9.10.17) Arimátiai József nagypénteken lép színre, amikor a többiek szétszélednek, és saját kezűleg adja meg a végtisztességet: „…elkérte Jézus testét. Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba…” (Lk 23,52–53) Ő így nyíltan vállalta Jézust, de az embereket gyávaságuk zárja ki az üdvösségből! „Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon.” Jézus egy az Atyával, ezért aki hisz Jézusban, az Atyában hisz, és „az ő parancsolata örök élet” (Jn 12,48.50)! Aki hiszi a hihetetlent, az meglátja a láthatatlant! – „Hű Megváltóm. / Őt nézem már boldog szemmel. / Benne látom / Üdvösségem, életem…” (EÉ 500,2)

Garai András

::Nyomtatható változat::