Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2007
- 15
- Az internet védőszentje
e-világ
Hozzászólás a cikkhez
Az internet védőszentje
Szörfözés Szent Izidorral
A katolikus egyház április 4-én emlékezett meg Sevillai Szent Izidor érsekről, egyháztanítóról, aki 636-ban ezen a napon hunyt el. Sevillai Izidor 2002 óta az internet védőszentje is. Egyházunk tanítása szerint közbenjárásért nem könyörgünk a szentekhez, de Krisztus előttünk járt követőinek életéből mi is tanulhatunk, példájukat követhetjük. Tanulhat-e bármit a ma internetfelhasználója az ókor és a középkor határán a vizigótok hispániai királyságában élő érsektől? Nem árulok zsákbamacskát, előrebocsátom: tanulhat.
Amikor 1999-ben felvetődött, hogy az internetnek és az internetezőknek is legyen védőszentjük, többen úgy gondolták, hogy a legújabb médiához jobban illene egy huszadik századi szent. A választás mégis Sevillai Izidorra esett; az ő munkásságában a Vatikán illetékes hivatala az internet előképét látta.
Pedig a legmodernebb médium mai védőszentje már a maga idejében sem volt korszerű: nem nyilvánult meg a kor legfontosabb teológiai kérdésében, a Szentháromságról szóló vitákban. A bátyja által alapított kolostorban nevelkedett, ahol az önként vállalt szegénységgel is megismerkedett. Érsekként arra tanította a gazdagokat és tehetőseket, hogy a hatalom és a jólét nem érdem, hanem olyan állapot, amely kötelességekkel jár. A legfőbb erény a szeretet, amelyet a gazdagok úgy gyakorolhatnak, hogy gondoskodnak a szegényekről. Sevillai Izidor megpróbált a szerzetesi erények szerint rendszert teremteni egy gyorsan változó társadalomban.
Izidor az ókor és a középkor határán élt. Tudós munkássága révén nagyon sokat tett azért, hogy az antikvitás felhalmozott tudása ne vesszen el a középkori Európa számára. Főműve huszonkét kötetben megjelent enciklopédiája, a befejezetlenül maradt Etymologiae („Szómagyarázatok”) volt, amelyben kora tudásának teljességét foglalta össze és rendszerezte. Műve „bestseller” lett, Sevillai Izidor a középkori könyvtárak negyedik leggyakrabban előforduló szerzője volt. Mai tudásunkkal mérve is elképesztően gazdag az Etymologiae által feldolgozott ismeretanyag: három kötetben fért el a „hét szabad művészet”, azaz az antik és a középkori tudomány alapjai. A többi kötet túlmutatott a kötelező minimumon: többek között a teológia, a jog, az orvostudomány, a növények, az állatok, a kövek, a fémek, a földrajz, a nyelvek, de még a játékok és az öltözetek is megismerhetők művéből.
Új ismereteket nem közölt Sevillai Izidor, de az addig megjelent legfontosabb munkákat szinte mind felhasználta művéhez. Szerencsés helyzetben volt, hiszen Sevillában a kor egyik legnagyobb könyvtára állt rendelkezésére, amelyben munkatársak serege segítette az anyaggyűjtést. Nem túlzás azt állítani, hogy az Etymologiae kötetei a bennük foglalt ismeretek gazdagsága és változatos forrásai okán a „középkor internetének” tekinthetők.
E munkához képest az internet szabadsága, elérhetősége és információgazdagsága lenyűgöző, de nem ad segítséget ahhoz, hogy a rengeteg adatot rendbe is tudjuk szedni, hogy a világhálón felhalmozott tudást személyiségünkbe tudjuk integrálni. A katolikus egyház 2002-ben megjelent, az internettel foglalkozó dokumentumai egyszerre üdvözlik a kommunikáció új szabadságának, korábban elképzelhetetlen gyorsaságának áldásait, és figyelmeztetnek az ezek által okozott veszélyekre: a bűn és az erény közötti különbség elhomályosítására, a fogyasztói szemlélet megerősítésére, az erőszak és az érzékiség „kultúrájának” gyors elterjedésére.
Sevillai Izidor azért válhatott az internet patrónusává, mert munkássága nemcsak a tudás felhalmozására és terjesztésére, hanem az ismeretek rendszerezésére is irányult. A 21. század internethasználója számára éppen ez a legtanulságosabb a munkásságában. Izidor a világot a maga teljességében, a Teremtő harmonikus alkotásaként látta és láttatta. A világhálón ránk zúduló, feldolgozhatatlannak tűnő információáradatban ma is aktuális minden Krisztust követő ember számára életének legfontosabb üzenete: bár világunk nem megismerhető, a hittel párosult tudással megérthető, és benne megtalálhatjuk a magunk helyét is.
Dr. Kertész Botond
::Nyomtatható változat::
|