Gyermekvár

Hozzászólás a cikkhez

Tizenkét hete indult, kilencrészes sorozatunkban Görbefalva lakóival ismerkedhettek meg. Minden részben találtok egy rejtvényt is. A helyes megfejtést küldjétek el szerkesztőségünk címére (Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.); a borítékra írjátok rá: Gyermekvár. A megoldásokat egyben összegyűjtve is postára adhatjátok, jutalmul a végén ajándékcsomagot kaptok.

Hallottatok már Görbefalváról? Nem? Ez egy nagyon piciny falucska – a főtéren körben összesen kilenc ház, a templom és a posta épülete áll. Amire nagyon büszkék a görbefalviak, az a szép templomuk, amelynek a harangja minden este dallammal búcsúztatja a lemenő napot. Emellett arra is büszkék az ott lakók, hogy mindegyiküknek olyan bibliai neve van, mint amilyen nevű emberek Jézussal is találkoztak, vagy valahogyan kötődtek hozzá. Az arra járó idegeneknek mindig mesélnek is róluk.

Görbefalván a templom mellett Tamás háza áll. Ő az arra járóknak mindig elmondja, honnan ered a tamáskodni kifejezés.

– Jézus feltámadása bizony hihetetlen dolognak tűnt a tanítványok számára. Hiába voltak szemtanúi többször is Jézus csodatévő képességének, amikor például feltámasztotta Lázárt vagy a naini ifjút, nehezen fogadták el az örömhírt, hogy Jézus újra él.

Amikor épp az emmausi tanítványok meséltek a többieknek a feltámadt Mesterrel való találkozásukról, a szoba közepén megjelent Jézus, és így köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Nagyon megijedtek, mert azt hitték, szellemet látnak. Ő azonban megnyugtatta őket: „Ne féljetek! Hiszen én vagyok. Nézzétek meg a kezemet és a lábamat. Tapintsatok meg! A szellemnek nincs húsa és csontja, de látjátok, nekem van.” Majd enni kért tőlük, és a szemük láttára megevett egy darab sült halat. Ők pedig elhitték, hogy a Megváltó valóban feltámadt.

Tamás azonban nem volt velük, és amikor a többiek lelkesen elmesélték neki, hogyan találkoztak a Mesterrel, azt mondta: „Ha nem látom, és nem érintem meg az ujjammal a kezén a szegek helyét, akkor nem hiszem el.”

Nyolc nap múlva újra együtt voltak, Tamás is velük volt. Ekkor Jézus ismét megjelent köztük. Tamást pedig odahívta magához, és így szólt hozzá: „Gyere, nyújtsd ide az ujjad, a kezed tedd az oldalamra, hogy ne légy hitetlen, hanem higgy.” Tamás ekkor bocsánatot kért a Mestertől, hogy addig tamáskodott, és nem hitte el, amit a többiek mondtak neki. Jézus így szólt hozzá: „Mivel látsz engem, hiszel. Boldogok, akik nem látnak, és hisznek.”

::Nyomtatható változat::