Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Manapság sok szó esik az egyház társadalmi szerepvállalásának különféle kérdéseiről, azonban az egyház és a társadalom kapcsolatának szerteágazó jelenségei a legtöbb esetben csak az egyházvezetés és a lelkészek szemszögéből kapnak hangsúlyt az egyházi médiában. A szekuláris közélet képviselői is jóformán csak a lelkészi kar véleménynyilvánításait tekintik a közügyek alakításához való egyházi hozzájárulásnak. Mit jelent az egyház és a közélet valós kapcsolata, és hogyan valósul meg a hívő keresztényeknek a közügyekben való aktív részvétele a mindennapok gyakorlatában? Ez a kérdés állt a középpontjában annak a találkozónak, amelyre az Északi Egyházkerület elnöksége hívta meg a kerületben tevékenykedő, evangélikus vallású közéleti szereplőket: választóik bizalmát élvező országgyűlési és önkormányzati képviselők, polgármesterek és közigazgatási tisztségviselők érkeztek április 18-án Budapestre.

Az Északi Egyházkerület püspöki hivatalában megrendezett találkozó nyitóáhítatát dr. Fabiny Tamás, a kerület püspöke tartotta Mt 22,15–22 alapján. A bibliai történetben a farizeusok azzal akarják csapdába csalni Jézust, hogy szembeállítják egymással a császárnak (a világi hatóságoknak) és az Istennek való engedelmességet. A helyzetből látszólag nem lehet jól kijönni, Jézus azonban meglepő módon visszakérdez: kinek a képmása látható az adópénzen? Fabiny Tamás kifejtette, hogy a Jézus által alkalmazott szimbolika alapján a közélet és hitélet farizeusi szembeállítása alapjaiban téves. Az „adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené” kijelentés ugyanis magába foglalja, hogy az Istennek elkötelezett hívők anyagi javaikkal ugyanúgy kiveszik a részüket a közterhekből, és szaktudásukkal hozzájárulnak a közügyek alakításához, mint bárki más. Önmagukat azonban lelki értelemben nem adják oda a világnak, mert tudatában vannak, hogy ők Isten képmására teremtettek, ezért hozzá tartoznak.

Az első vitaindító előadást dr. Nagy Gábor Tamás, Budapest I. kerületének polgármestere, a Budavári Evangélikus Egyházközség képviselő-testületének tagja tartotta.

Nagy Gábor Tamás kiindulópontként leszögezte, hogy az állam, az egyház, a politika, a vallás és a gyülekezeti élet konkrét személyekben kapcsolódik össze a gyakorlatban. Divatos korszellemnek nevezte azt a tendenciát, amely megpróbálja szétválasztani a személyiség különféle aspektusait. Az egyház nemcsak falak közé szorított hitéleti intézmény, hanem olyan szerves része a közéletnek, amelynek a legtöbb társadalmi kérdésben érvényes megnyilatkozásokat kell tennie a saját etikai és világnézeti értékrendje alapján.

A polgármester felhívta a figyelmet (képünkön) a közéleti véleménydiktatúra veszélyére – amely szerinte a múlt rendszer vallásellenes módszereinek kifinomultabb változata –, és azzal érvelt, hogy amikor az egyház társadalmi, közéleti, etikai kérdésekhez szól hozzá, akkor a véleménydiktátorok a politikába való beavatkozás vádjával támadják. Álláspontja szerint ezek a módszerek sikeresek a közéletben, ezért az egyháznak ma bátorságra van szüksége ahhoz, hogy küldetését – az evangélium széles körben való hirdetését – teljesíthesse, mivel „a politika rátelepszik az egyházakra, és beavatkozik a vallás dolgaiba”.

Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője előadásában kulcsfontosságúnak nevezte, hogy milyen témákhoz szól hozzá, és milyen javaslatokkal áll elő az egyház a közéletben, s hogy a közügyekben való aktív részvétele során miként tartható fenn és egyeztethető össze az egyház kétféle legitimitása: a földi és az égi. Vannak olyan társadalmi témák, amelyekhez az egyháznak hozzá kell szólnia, és szilárd értékrendje alapján meg kell fogalmaznia határozott álláspontját – hangsúlyozta Prőhle Gergely. (Az egyházak szükségszerű társadalmi szerepvállalásával kapcsolatban több témát is említett, példaként pedig a szociális problémákra és az egészségügy helyzetére tért ki részletesebben.)

Az egyház és az állam viszonyának legkritikusabb pontjaként emelte ki az egyháznak az államtól való anyagi függését. Rámutatott, hogy az állami támogatás mértékének nem lenne szabad változnia attól függően, hogy melyik politikai erő jut hatalomra – arra kell törekedni, hogy jogszabályokban legyen biztosítva az állami támogatás automatizmusa, amely vitán felül áll, és kiszámítása egyértelmű kritériumok alapján történik. Az országos felügyelő nem győzte eléggé hangsúlyozni, hogy az egyház jövőjét nem lehet attól függővé tenni, hogy melyik politikai oldal miként viszonyul az egyházakhoz. Elengedhetetlenül fontos az államtól való függés csökkentése a hívek nagyobb mértékű anyagi áldozatvállalása révén, amely az egyház belső minőségbiztosításának is alapját képezné (azaz ha a hívek több pénzt fordítanak egyházközségük ügyeire, több joggal kérhetik számon, hogy milyen minőségű munka folyik a gyülekezetben).

Az előadásokat fórumbeszélgetés követte, amelyet Buday Barnabás arnóti lelkész moderált. A beszélgetés során a térség polgármesterei és képviselői a pártpolitikai szempontokon messze túlemelkedve leginkább azzal kapcsolatos tapasztalataikat osztották meg egymással, hogy helyi szinten miként érvényesíthető a vallásos-etikai értékrend a településvezetésben, valamint hogy közigazgatási tisztségviselőként miként segíthetik elő a gyülekezetek építését. A tervek szerint a jövőben további hasonló találkozókra kerül sor.

Petri Gábor

Regionális hozzárendelés: Északi Evangélikus Egyházkerület

::Nyomtatható változat::