A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Vidáman érkezett Nagy Imre, a Magyar Televízió munkatársa Sopronba a VII. Evangélikus Médiaműhely utolsó napjára. Délelőtt egy teljes órát beszélgetett velünk, és mi csodálkozva figyelhettük, hogy egy ilyen sokat megélt ember mindig képes mosolyogni, sőt hinni. De ne szaladjunk ennyire előre.

Azt hiszem, mondhatom, hogy mindannyian izgatottan vártuk ezt a programot. Kíváncsiak voltunk arra, hogy mit mondanak nekünk az „öregek”, akik igazán régóta a szakmában vannak. Hiszen könnyű megtanulni az újságírás szabályait, de igazi tanácsokat tényleg csak azok tudnak adni, akik művelik is e szakmát. Na és akkor megjelent. Besétált közénk a líceum dísztermébe, bemutatkozott, és leült velünk beszélgetni. Arra számítottam, hogy szakmai dolgokról lesz szó, de kellemesen csalódtam.

Mesélt magáról, hogy miért és mióta hisz. Előadóművészként neki állt a világ, az éjszakai élet, a népszerűség; azt hiszem, mindene megvolt. Ő is ezt hitte. Aztán 1983-ban váratlan fordulatot vett az élete. Szívproblémák, irány a kórház. Csak Isten tudhatja, hogyan úszta meg a pacemakert, de megúszta. Ezután csatlakozott egy gyülekezethez, és azóta többször is tapasztalta, hogy az Úr igenis segít és szeret, csak figyelnünk kell rá. Persze őszintének és hűnek kell lennünk hozzá és önmagunkhoz.

Nagy Imrétől hallottam életemben először azt a mondatot, hogy „az újságíró a demokrácia házőrző kutyája”. De milyen is ez a kutya? Mi történik, ha megvesztegethető? Ha csak annyit kell tennünk, hogy odalökünk neki egy darab húst, és máris békén hagy minket, akkor már régen rossz házőrző… Inkább legyen csaholó, vad kutya, aki nem adja el magát csak azért, hogy jutalmat kapjon. Inkább kapjon kevesebbet, de legyen őszinte, mint hogy jutalom fejében alkut fogadjon el.

És hogy milyen fontos ebben a rohanó világban az őszinteség? Ha őszinte vagy, nincs mitől félned. Nem kell rettegned, hogy vajon mikor buksz le, nem kell szégyellned magad, se Isten, se emberek előtt. Nagyravágyás, hiúság, exhibicionizmus. Ezekre a tulajdonságokra szükséged van, ha életben akarsz maradni, főleg a média világában. De ha ezeket a tulajdonságokat beismered, akkor az Úr biztosan úgy rendezi a sorsod, hogy ne sérülj sokat. Mert te ezt megérdemled, feltéve, ha őszinte vagy. Megkapod Istentől a lehetőséget arra, hogy építs, és területet is ad hozzá.

„Az emberi siker nem elég, az írástudó dolga, hogy építsen.” Azt hiszem, ezt a mondatot nem nagyon kellene magyaráznom, mégis megteszem, hiszen köztudott, hogy imádok beszélni. Nem az a fontos, hogy népszerűek, közkedveltek legyünk, hanem az, hogy tartalma legyen annak, amit csinálunk. Jó és szép, ha szeretnek bennünket, de érdemeljük is ki a szeretetet, ne csak azért kedveljenek, mert bájosan tudunk mosolyogni.

Ért engem még egy meglepetés Nagy Imrével kapcsolatban. Nagyon figyelmes, nem gondoltam volna, hogy engem, egyszerű diákújságírót is észrevesz. Épp ezért nagyon meglepett, mikor búcsúzásnál odalépett hozzám, és azt mondta nekem, hogy reméli, foglalkozom újságíráson kívül rádiózással is. Mert kellenek az ilyen emberek, mint mi, a médiába. Kell, hogy legyenek olyan emberek, akik vállalják a hitüket, nem azt mondják, hogy hagyjuk a médiát, tele van szennyel. Hanem harcolnak azért, hogy kiszorítsák a nem odaillő dolgokat.

Kár, hogy a mai világban minden átértékelődött, hogy már nem olyan fontos a vallás, mint régen. Pedig talán a hit az, ami állandóságot jelenthetne az életünkben. Istenből meríthetnénk újra és újra erőt és hitet a folytatáshoz. Amint Nagy Imre példája is mutatja: sosem késő megtérni, az Úr bármikor tárt karokkal vár minket, és ha kérjük, nem utasít vissza.

Pantea Judit

::Nyomtatható változat::