Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Megöregedett a derék Markal, Mátyás király udvari bolondja, s a király jutalmul rengeteg ízes szaváért, sok mulattatásáért kertes házat adott neki ajándékba. Megköszönte Markal a fejedelmi ajándékot, s mivel a kertészkedéshez értett, félévi munkával olyan gyönyörűvé varázsolta a kertjét, hogy boldogság fakadt a lelkében annak is, ki csak kívülről látta. Ácsorgott is a nép nap nap után a kerítés mellett. Még jobban megszaporodott a bámészkodók száma, mikor Markal fölírást helyezett a kapu tetejébe. A fölírás így szólt: „Ha van olyan ember, ki élete állapotával tökéletesen meg van elégedve, jelentkezzék nálam, mert neki adom a kertemet.”

Még meg sem száradt a festék a felíráson, jelentkezett egy polgárember, s Markaltól tudakolta, hogy a kert tulajdonosát merre keresse.

– Én vagyok az – mondta Markal.

– Azért jöttem, hogy kegyelmedtől átvegyem ezt a kertet, mert szent esküvéssel bizonyíthatom, hogy életem jelen állapotával tökéletesen meg vagyok elégedve.

– Készséggel kegyelmednek ajándékoznám a kertemet – felelt Markal –, ha nem volnék meggyőződve kegyelmed állításának az ellenkezőjéről. Mert ha kegyelmed élete jelen állapotával tökéletesen meg van elégedve, akkor ugyan bizony mi szüksége volna erre a kertre?

(Kolozsvári Grandpierre Emil: Elmés mulatságok)

::Nyomtatható változat::