Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

A miskolci Bíbor Kiadó olyan személyiség életrajzát adta ki – az eredeti, szlovák nyelvű műhöz képest javított és némileg átszerkesztett formában –, aki két nép közös kultúrtörténetének kiváló alakja. Bél Mátyás sorsa a felvidéki falutól a császári udvarig ível. Jozef Fraňo könyve, A tudós Bél megérdemli a Regényes korrajz alcímet – a háttérben ott láthatjuk egy zaklatott, lassan csendesülő időszak társadalmi és művelődési képét; hőse hányattatásai a változások és válságok következményei.

Hatalmas tablót tár az olvasó elé a kötet, sok (néha hibás!) adattal és ténnyel. Így például a történelmi visszatekintésben a mohácsi csata királyi haderejét mindössze tízezer fősre teszi. Kiemelt hangsúlyt kapnak az evangélikus ifjú vallási viszonyai, felekezetének sanyargattatása – ne feledjük, hogy nem sokkal a „gyászévtized” után született, és nemzetisége azóta is vitatott (anyja kétségtelenül magyar volt!), de családi indíttatásból is protestáns lelkész lett. Vad idők ezek – ecseteli a könyv a török-tatár pusztítást, de a boszorkányüldözéseket is. A korabeli iskolák bemutatása se vidítja fel az olvasót. A bőven alkalmazott testi fenyíték ellenére társaikat terrorizáló tanulók, gépiesen sulykolt tananyag és más visszásságok jellemzik az oktatást. Látszik, hogy a szerző középiskolai tanár volt, részletesen foglalkozik az iskolákkal; ezek a könyv leghangsúlyosabb és legalaposabb részei.

Bél Mátyás Németországban folytatja tanulmányait. (A szerző nézőpontjára jellemző, hogy ezzel kapcsolatban hangsúlyozza például Halle város szláv eredetét.) Nagy hatással van rá Hermann Francke teológiai és pedagógiai munkássága.

Hazatérve a pietista vallási irányzatot képviseli az evangélikus egyházi életben. Meggyanúsítják, hogy támogatja a már hanyatló Rákóczi-felkelést – erről a szerző eléggé távolságtartóan ír –, Heister tábornok majdnem kivégezteti, szabadulása napját élete végéig „második születésnapjaként” ünnepli. Besztercebányán tanít, itt átírja a gimnázium szabályzatát, majd 1714-ben lesz a nyolcezres pozsonyi evangélikus közösség gimnáziumának vezetője, amelyet nagy munkával rendbe hoz és gyarapít, különösen a földrajzoktatás színvonalát emelve.

Öt év után jutalmul városi német lelkésznek nevezik ki. E munkája mellett latin nyelvű hetilapot ad ki, ismeretterjesztő könyveket ír Magyarország történetéről és földrajzáról. Barátja lesz Mikoviny Sámuel, a nagy mérnök-tudós, és nekikezd élete főművének, a Notitiának, Magyarország vármegyék szerinti leírásának, a magyar területen eddig született legjelentősebb honismereti monográfiának. Sajnos a megyei hivatalok egyáltalán nem támogatják munkáját, csak a bécsi udvar segítségével tudja folytatni, de a mű így is torzó marad: csupán tizenkét vármegye leírása jelenik meg nyomtatásban, a többi ma is levéltárakban porosodik kéziratban. Így is nagy figyelmet kelt, szerzőjét „Hungária ékességének” nevezik, még XII. Kelemen pápa is levélben köszöni meg a neki küldött példányt, ajándékot küldve az evangélikus lelkész Bélnek.

Jozef Fraňo ismerteti a művet, összeveti elődei hasonló munkáival, amelyeket magasan felülmúl; ennek bizonyításául idéz belőle. Szól más műveiről, így az első hazai földrajztankönyvről is. Megtudjuk szeretett iskolája további történetét, amely 1945-ig pozsonyi magyar középiskolaként működik, ma pedig iparművészeti szakiskola. Bár Bélt „a szlovák nép fiának” tekinti – ellentétben a magyar tudósokkal –, ugyanakkor „a magyar kultúra oszlopának” is minősíti, értelmetlennek tartva a tudós nemzetiségéről folytatott vitát. Személyét és munkásságát a két nép közötti összetartó erőnek látja.

Jegyzetek (hibás számozással), idegen szavak magyarázata és földrajzi nevek mutatója egészítik ki a szépen illusztrált, hasznos könyvet.

Róbert Péter

::Nyomtatható változat::