Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Mi történik fiataljaink többségével a konfirmáció után? Vélhetően kikonfirmálkodnak a gyülekezetekből. Véget ér a hitoktatás, nem látogatják már kötelező szorgalommal az istentiszteleteket sem, és a nyári táborozás után lassan elmaradnak gyülekezeteinkből. A továbbtanulás és a felnőtté válás lépései egyre távolabb viszik őket közösségeinktől. Két bakonyi gyülekezet szakítani kívánt e rossz hagyománnyal…

Igényesen berendezett új gyülekezeti házában a súri gyülekezet adott helyet az elmúlt hét végén a Magyarországon első ízben megrendezett Nagyocska képzésnek. A „nagyocska” kifejezés – éppen úgy, mint a képzés alapötlete és programja – Finnországból származik.

Északi testvéreinknél a konfirmációs oktatás java része nyári és őszi táborokban történik. E táborokban a már konfirmálkodott fiatalok is részt vehetnek mint idősebb testvérek. Ők megfelelő válogatás és egy tanfolyam elvégzése után a táborvezetők munkáját segítik. A súri és a bakonycsernyei gyülekezet testvér-gyülekezeti kapcsolatok révén értesült e programról. A jó példán fellelkesülve 2000 óta táboroztatnak konfirmandusokat.

A konfirmandustábor gyakorlatilag egy tanulmányi kirándulás, mely a közösségépítésen túl az egyháztörténeti és egyházismereti tudásra helyezi a fő hangsúlyokat. Az első tábor sikerét követően a fiatalokban természetes módon jelentkezett a tábor megismétlése iránti igény. Szorgalmas ifjúsági munkájuk jutalmaként már a következő évben „idősebb” testvérként vehettek részt a konfirmandustáborban. Ők – ahogy mondják – amolyan „félvezetők”. Egykor majd értékes segítők lehetnek; egyelőre félig-meddig maguk is vezetésre szorulnak.

A rendszeres testvér-gyülekezeti kapcsolatok kiváló lehetőséget kínálnak a szakmai tapasztalatcseréhez. A legutóbbi finnországi kirándulás alkalmával Anna-Maija Viljanen, a nivalai gyülekezetből elszármazott lelkész testvérünk ajánlotta fel kedves segítségét a magyarországi Nagyocska képzéshez. Így került sor a pályázati pénzből szépen berendezett gyülekezeti ház felső szintjén a nyolcfőnyi kis csoport bentlakásos képzésére.

A tanfolyam intenzitása, magas színvonala e sorok – konferenciákban járatos – szerzőjét is meglepte. A másfél órás blokkokba sűrített foglalkozásokat húszperces szünetek tarkították. A munka olykor komoly figyelmet igényelt, máskor fergeteges jókedvben haladt.

Az előadások hat témakört – játékos ismerkedés, imádság, egyház-, bibliaismeret, lelkigondozási alapok, csoportvezetés és -elmélet – jártak körül. A csatkai zarándokhely felkeresése közben közösségformáló, jó beszélgetés alakult ki a kirándulók között. Az idő úgy repült, mint jóízű nevetés a szélben. Így talán nem csoda, ha a hétvége kiértékelése során csak a képzés rövidségét rótták fel hiányosságként a szervezőknek….

A diplomás „nagyocskák” és az őket képző gyülekezeti közösségek valójában a soron következő táborokban és gyülekezeti rendezvényeken vizsgáznak majd le. Vajon kapnak-e lehetőséget a fiatalok a gyülekezeti szolgálatra?

Szarka István

::Nyomtatható változat::