Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2007
- 19
- Kedves Gyerekek!
Gyermekvár
Hozzászólás a cikkhez
Kedves Gyerekek!
Sorozatunk, melyben Görbefalva lakóival ismerkedhettetek meg, immáron véget ér. Minden részben találhattatok egy-egy rejtvényt is. A helyes megfejtéseket, ha még nem tettétek meg, küldjétek el szerkesztőségünk címére (Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. Jutalmul ajándékcsomagot kaptok.
Hallottatok már Görbefalváról? Nem? Ez egy nagyon piciny falucska – a főtéren körben összesen kilenc ház, a templom és a posta épülete áll. Amire nagyon büszkék a görbefalviak, az a szép templomuk, amelynek a harangja minden este dallammal búcsúztatja a lemenő napot. Emellett arra is büszkék az ott lakók, hogy mindegyiküknek olyan bibliai neve van, mint amilyen nevű emberek Jézussal is találkoztak, vagy valahogyan kötődtek hozzá. Az arra járó idegeneknek mindig mesélnek is róluk.
9.
Görbefalva utolsó házához érkeztünk. Jakab gazda lakik benne.
– Én nagyon szeretek itt lakni – szokta mondogatni. – Mi itt úgy élünk, mint egy nagy család. Mindegyikünk számára nagyon fontos a templom, ahol az istentiszteleten Jézus Krisztusról hallunk.
Sokszor eszembe jut az a történet, amikor Jézus Péterrel, Jakabbal – bibliai névrokonommal – és annak testvérével, Jánossal együtt felment a Tábor-hegyre. Itt a tanítványok szeme láttára Jézus elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény. Hirtelen pedig megjelent Mózes és Illés is, és beszélgettek Jézussal.
A tanítványok ámulva figyeltek, és nagy békesség szállta meg őket. Péter ekkor azt mondta Jézusnak: „Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, készítek itt három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.” Nemcsak Péter, de Jakab és János is olyan jól érezte ott magát, hogy nem akartak elmenni a hegyről.
Ekkor azonban fényes felhő árnyékolta be őket, és a felhőből egy hang hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!” A tanítványok, amikor az Úr hangját hallották, megrémültek, és arcra borultak. Jézus odament hozzájuk, megérintette őket, és azt mondta: „Keljetek fel, és ne féljetek!” Amikor azok hárman föltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust.
Sosem felejtették el ezt az élményt. Jézus pedig megparancsolta nekik a hegyről lefelé jövet, hogy senkinek se mondják el, amit ott láttak, amíg az Emberfia föl nem támad a halottak közül.
1. Így nevezte magát Jézus
2. Ő volt az egyik, aki megjelent a hegyen
3. Tábor-…
4. Ennek a királynak a házából származik Jézus
5. Ő volt a másik, aki megjelent a hegyen
6. Ez vezette a napkeleti bölcseket a betlehemi istállóhoz
7. Jakab testvére
8. Ez árnyékolta be hirtelen a hegyen levőket
9. Szabadító más néven
10. Jézus arca …
11. A harmadik tanítvány, aki a hegyre ment
12. Ezt akart ott építeni Péter
::Nyomtatható változat::
|