A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Teremtő Istenem! Milyen jó nekem, ha hozzád akarok szólni, csak két kezem kell imára kulcsolnom. Nem kell számokat beütni, billentyűket működésbe hozni, várni, míg létrejön az összeköttetés a keresett személlyel. Legyek bár úton, vezessek autót, vagy éppen egy zsúfolt autóbuszon üljek emberektől körülvéve, a kapcsolat így is létrejön közöttünk. Nem kell térerő, és nem hivatkozol a vonal túlterheltségére, mert lényed mindig mindenhol közel van hozzám – üljek kis templomunk utolsó padjában vagy a családi asztal körül.

Ha pihenni térek nyugalmat keresve a fárasztó napi munka és gondok után, ott vagy velem, tudom. Hiszen te vagy ott gyermekeim mosolyában, te adsz erőt napi munkám elvégzéséhez. De ott vagy akkor is, ha e békétlen világban szívem békességet talál benned. Isteni lényed tündököl a felkelő nap sugaraiban, az esti égbolton a csillogó holdfénynek és csillagok millióinak a ragyogásában. Megtartó, tápláló szereteted teremti a rügyeket, virágokat, a gyümölcsöt a fán, érleli nyári meleggel mindennapi kenyerünk kalászait.

Hordozz, Atyám, engem is kegyelmesen mindennap, hogy én is hűséges munkásod lehessek az aratásban. Legyek szög, mely megtartja az aratásra készülő kasza nyelét. Legyek pohár, melyből vizet ihat a szomjazó vándor. Legyek gyertyát tartó kéz, mely világosságot gyújt a sötétben. Láttasd meg velem, Istenem, hogy minden napon a te kegyelmedből élek! Ne engedd soha elfelejtenem, hogy egyszülött fiadat érettem is keresztre feszítették. Óvj meg engem, Atyám, attól, hogy bármikor elfelejtsem azt, hogy a te kegyelmedből vagyok, ami vagyok. Szereteteddel segíts, hogy életem végéig hűséges gyermeked maradjak. Ámen.

Bazan Tibor (Hévízgyörk)

::Nyomtatható változat::