Napról napra

Hozzászólás a cikkhez

A bölcsek elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt. Mt 2,9 (4Móz 24,17b; Jn 16,23b–28/29–32/33; 1Tim 2,1–6a; Zsolt 100) A bölcsek, bár nem találták a királyi palotában a királyi gyermeket, nem tértek haza dolgukvégezetlenül. Komolyan vették a Heródes udvari prófétáitól hallott régi próféciát és a jelet: a csillagot is. Jel és ige adatott számukra, és ez elég volt nekik. Örömmel érkeztek célba, majd átadták a királynak szóló ajándékokat. Ott találták meg a királyi gyermeket, ahol maguktól a legkevésbé keresték volna. Mi is ott találjuk a Föltámadottat, ahol sokan egyáltalán nem keresik: a jelben és az igében. Az úrvacsora szent jegyeiben, valamint az írott és hangzó igében.

Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. 1Móz 1,1 (Kol 1,16; 1Kir 3,5–15; Fil 1,1–11) Az ember a már meglévő elemekből, anyagokból tud alkotni – de a nem létezőből létezőt teremteni csak Isten tud. Így történik ez az újjászületéskor is: a bennünk lévő hitetlenség (Isten iránti bizalmatlanság) helyébe Isten teremt igéjével a Szentlélek által hitet (bizalmat) a szívünkbe. Ez az ige azt is egyértelművé teszi, hogy nem örök körforgás az élet, nincs reinkarnáció. Volt kezdet, és lesz vége is a teremtettség jelenlegi formájának. Jöjj, teremtő Szentlélek!

Pál írja: Ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Fil 3,7–8 (Péld 1,7; 2Móz 17,8–13; Fil 1,12–18a) Mindennek a mértéke és értéke viszonylagos. A Mátra igen magas az alföldi körgáthoz mérve, de dombocska a Himalájához képest. Ha Krisztust és a vele való közösség páratlan ajándékát, nagyságát látjuk és éljük a legnagyobb kincsnek, akkor kerülnek igazán a maguk helyére életünk egyéb, valóban fontos dolgai. Az igazi érték- és mértékrend bölcsességéért imádkozzunk!

Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincs más! Ézs 45,22 (Mt 3,8; Lk 11,1–4; Fil 1,18b–26) Isten csak egy van. Őt senki és semmi nem helyettesítheti. Isten-pótlékok sokasága kísért minket nap mint nap, hogy inkább bennük bízzunk, mint az egyetlen Istenben: a Krisztusban megismert Atyában. Egy mondás szerint mindannyiunk lelkén Isten formájú lyuk tátong. Ezt csak Istennel lehet kitölteni. Megannyi fájdalmas kudarc és hamis istenekben való csalódás után végre az egyetlen Istenre figyeljünk, mert csak ő a mi szabadítónk!

Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. Péld 3,5–6 (ApCsel 1,10–11; Lk 24,/44–49/50–53; ApCsel 1,3–4/5–7/8–11; Zsolt 110) Az ige nem azt mondja, hogy ne használjuk Istentől kapott értelmünket. De óv attól, hogy saját értelmünk belátása, emberi esélylatolgatásaink legyenek a kapaszkodók életünk krízishelyzeteiben. Isten a kanyaron túl is látja életünk útját, és akkor is tud cselekedni, mikor értelmünk az összes kapaszkodót elveszti. Ilyenkor is támaszkodhatunk Istenre hittel, bizalommal – és nem fogunk csalódni!

Hatalmas dolgot tett velünk az Úr, ezért örvendezünk. Zsolt 126,3 (Zsid 1,3; Jn 18,33–38; Fil 1,27–2,4) Akkor örvendezik az ember, ha oka van rá. De ha oka van rá, el sem lehet némítani az örvendezést, az örvendezőt. A keresztény örvendezés oka nem bennünk, emberekben van, hanem Istennél. Abból fakad, hogy hatalmas dolgokat cselekszik velünk, bennünk és közöttünk ma is az élő Úr. Aki ezt megtapasztalja, annak szívéből szól az idézett zsoltárvers.

Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai! Róm 11,33 (Zsolt 77,14a; Ef 6,18–20/21–22/ 23–24; Fil 2,5–11) A mulandó ember nem képes befogadni a végtelen Örökkévalót. Neki azonban hatalmában állt emberré lenni Krisztusban. Megfoghatatlan ítéleteinek és kikutathatatlan útjainak igazi célját viszont nem rejtette el előlünk: ez nem más, mint örök életünk, üdvösségünk. A Krisztussal való közösségben az örök élet bölcsességében és mélységében részesülhetünk.

Kovács László

::Nyomtatható változat::