Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Summa cum laude minősítéssel védte meg PhD-értekezését Harmati Béla László, az Evangélikus Országos Múzeum igazgatója június 28-án az Eötvös Loránd Tudományegyetem Művészettörténeti Tanszékén. A tanulmányt és gazdag adattárat tartalmazó dolgozat címe: Késő barokk szószékoltárok, oltárképek és festett karzatok a dunántúli evangélikus templomokban.

– Hogy talált rá erre a témára?

– Nem én találtam rá a témára, hanem a téma talált rám.

– Bővebben?

– A történet a múzeumi munkám kezdetéig nyúlik vissza. Amikor 1994-ben idekerültem, szembesültem azzal a ténnyel, hogy milyen keveset tudunk – még szakmabeliek is – az evangélikus templomokról és egyházművészetről. Ezzel még mi, evangélikusok is így vagyunk. Ekkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy országosan is fel kellene mérni a gyülekezeteink tulajdonában lévő műtárgyakat.

– Hogyan kezdődött el ez a felmérés?

– Megismerkedtem Krähling János építészettörténésszel, aki történetesen evangélikus. Magánemberként már évek óta foglalkozott evangélikus templomok kutatásával, elsősorban a Dél-Dunántúlon. A találkozásból hosszú beszélgetések, majd tervek születtek. Idestova tizenegy éve közös munkával, összefogással megindultak az egész országra kiterjedő szisztematikus felmérések. Építészhallgatók bevonásával nyaranként egy-egy egyházmegye templomait, műtárgyait térképezzük föl. Lassan elfogynak a fehér foltok…

– Miből fedezik ezeknek az utaknak a költségeit?

– Az Országos Tudományos Kutatási Alaptól pályázat útján kapott pénzt az egyház, illetve a gyűjtemények egészítik ki.

– Honnan jön, miből ered a minden kutatást mozgató, elszánt kíváncsiság?

– Annak ellenére, hogy papgyerek vagyok, megdöbbentő volt számomra a templomok gazdagsága. Jó protestánsként mindig is viszolyogtam a katolikus vagy katolikusnak tartott barokktól, ezért volt számomra meglepő, hogy ennyi barokk emlékkel találkozhatunk evangélikus egyházunkban. Minden kutatás mozgatórugója a miértek felvetése és az azokra való válaszkeresés. A türelmi rendelet után a felvilágosult evangélikusság szabadon épített templomaiban miért pont a barokk volt a legmeghatározóbb stílus? Ezt az első kérdést sok hasonlóan izgalmas követte, például a szószékoltárok nagy száma is rengeteg kérdést vetett föl.

– Ez evangélikus sajátosságnak nevezhető?

– Igen, azonban magyarországi megjelenése egyéni, és a Németországban bevett gyakorlattól több szempontból is eltér.

– Mit jelent ez az egyediség?

– Magyar sajátosság, hogy bár a Kárpát-medencében korán megjelent az evangélikusság, a türelmi rendeletig nem építkezhetett és nem fejlődhetett nyugodt körülmények között. A lemaradást aztán robbanásszerűen igyekezett behozni. Az építtetők más és más előképekhez fordultak, és szűkös anyagi helyzetük kompromisszumokra késztette őket. A magyar, német, szlovák és vend gyökerű evangélikusság kulturális egymásra hatása gazdag emlékanyagot hagyott az utókorra a történelem viharainak dacára.

– Térjünk vissza egy kicsit a barokkra! Miben különbözik az evangélikus templomokban megjelenő barokk a katolikus egyház nagy építkezéseitől?

– Ez jó kérdés. És nem csak egy választ lehet rá adni. Talán ott rejlik a lényeg, ahol a két egyház tanítása és szervezeti felépítése különbözik. A katolikus egyházban az illetékes főpap döntött templomépítési és esztétikai kérdésekben. Például meghatározta egy freskóciklus programját, felkérte az alkotót. Ezzel szemben az evangélikus gyülekezetekben mindig a presbitériumok tagjainak közös döntése határozott ezekben a kérdésekben, ezért ami látható, hűen tükrözte egy közösség Istenhez való viszonyát, örömeiket, küzdelmeiket…

– A főúri vagy a katolikus egyházi épületek díszítésén ismert művészek dolgoztak; kik díszítették az evangélikus templomokat?

– Vegyes a kép. Helyenként megtalálható egy-egy jeles művész keze nyoma is, például Dorffmeister Istváné a mai Ausztriában fekvő Kaboldon vagy a Mária Terézia udvari festőjének tartott Vinzenz Fischeré Sopronban. De találkozunk ajándékként kapott vagy katolikus templomból vett berendezéssel, avagy helybéli parasztfestők zsákvászonra festett alkotásaival is.

– Nyilván kevés adat áll a 18. századdal foglalkozó kutató rendelkezésére. Milyen forrásokra támaszkodhatott?

– A 18. század végéről, a 19. század elejéről igen szűkszavú forrásokkal rendelkeznek az úgynevezett canonica visitatiók, vagyis a püspöklátogatási jegyzőkönyvek. A gyülekezeti levéltárak is igen hiányosak sokszor. Nagy segítséget jelentett számomra, hogy az Evangélikus Országos Levéltár még rendezetlen részében rábukkantam egy elveszettnek hitt kérdőívcsomagra, amely az 1944-ben kiadott kötethez, a Kemény Lajos – Gyimesy Károly-féle Evangélikus templomokhoz készült. Ez az iratanyag azért fontos a kutatás számára, mert a bécsi döntések utáni állapotokat rögzíti a világháború pusztításai előtt. A hatvan kérdést soroló, nagyon alapos kérdőívek a gyülekezet történetén kívül az épületekre, a műtárgyakra, a helyi szokásokra és a használatban lévő liturgiára is kiterjednek.

– A disszertációval pontot tett egy sok éve tartó munka végére?

– Dehogy! Ez a munkafolyamatnak csak egy állomása. Hátravan még az ország másik felének feldolgozása, sőt a történelmi Magyarország többi területe sem hagyható figyelmen kívül, úgyhogy feladat van bőven. Arról nem is beszélve, hogy jelentős emlékek nemcsak a barokk korban, hanem az azt követő klasszicizmus és a historizmus idején is születtek. Ezek is feldolgozásra várnak.

– A múzeumi munkájával hogyan kapcsolódik össze ez a kutatási terület?

– Szorosan összefonódik, hiszen az Evangélikus Országos Múzeum országos hatáskörű múzeum. Feladata többek között a Magyarország területén található evangélikus emlékek kutatása, feldolgozása, védelme is.

– Tanít a teológián. Miért fontos, hogy a lelkészjelöltek ismerkedjenek a művészettörténettel, egyházművészettel?

– Minden őszi félévben óraadóként előadásokat tartok az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. Nagyon fontosnak tartom, hogy a lelkészek felismerjék történeti értékeinket, mert az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az utóbbi évszázadok pusztításaiban bizony a hozzá nem értés, a hanyagság is nagy szerepet játszott. Értékeink megőrzése több mint egyszerű műemlékvédelem. Annak az egyháznak, amelyik nem becsüli, tiszteli és őrzi múltját, jövője sincs.

– És végül: négygyermekes apaként hogy van ideje tudományos munkával foglalkozni?

– Minden sikeres munka csak akkor lehetséges, ha az ember jó segítőtársra lel. Feleségemnek köszönhetem, hogy lehetővé tette számomra, hogy elegendő időt szánjak erre a nagy feladatra. Ezúton is köszönöm neki a biztos hátteret.

Zászkaliczky Zsuzsanna

Regionális hozzárendelés: Evangélikus Országos Múzeum

::Nyomtatható változat::