Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Így szól az Úr, a te teremtőd: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! (Ézs 43,1)

Szentháromság ünnepe után a 6. héten az Útmutató reggeli és heti igéi a szent keresztség örök jelentőségéről tanítanak. Szentség csak az, amit Jézus Urunk rendelt el. Missziói parancsában mindenkori tanítványainak ezt adta feladatul: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében.” (Mt 28,19) „Ez azt jelenti, hogy nem emberek, hanem maga Isten keresztel, s noha emberi kéz végzi, igazában mégis Isten cselekedete az.” (Nagy káté) A Szentháromság Isten elénk jövő, irgalmas szeretete Luther számára is erőforrás volt kísértései között; s felírta ezt magának állandó emlékeztetőül: „Meg vagyok keresztelve!” Istenünk a keresztség által ma is megtérésre hív: „Krisztus szereti az egyházat, és önmagát adta érte, hogy megszentelje, és megtisztítsa a keresztséggel az ige által.” (Ef 5,25.26; LK) Akiknek e szentség vételekor a kereszt jelét rajzolták a homlokunkra, tudjuk-e, „hogy mi, akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk?” (Róm 6,3) „Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk.” (Róm 6,8) Az Úristen parancsára „Izráel fiai szárazon mentek be a tenger közepébe, és a víz jobbról-balról falként állt” (2Móz 14,22). A nép megmenekülése a keresztség előképévé vált: „…mindnyájan megkeresztelkedtek (…) a tengerben” (1Kor 10,2), és „hit által keltek át a Vörös-tengeren, mint valami szárazföldön” (Zsid 11,29a). Az első pünkösdkor háromezer lélek hitt Péter szavának, s megszületett az egyház: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” (ApCsel 2,38) Pál és Szilász Uruk missziói parancsa szerint járt el, amikor a filippi börtönőrnek „hirdették az Isten igéjét (…). Ő pedig (…) azonnal megkeresztelkedett (…), és örvendezett, hogy egész háza népével együtt hisz az Istenben” (ApCsel 16,32–34). A kisgyermekek Jézus pozitív példái, és a benne hívő kicsinyeket nem lehet büntetlenül megbotránkoztatni; „ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába” (Mt 18,3)! A halott Jézus lábszárcsontját nem törték el „hanem az egyik katona lándzsával átszúrta az oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki” (Jn 19,34). Az óegyházban szerették a víz jelentését a keresztségre, a vérét az úrvacsorára vonatkoztatni. „Keresztségünket tehát ne csupán üres jelképnek tartsuk, hanem olyasminek, amiben benne van Krisztus halálának és feltámadásának ereje. S ez azért van, hogy bennünk is végbemenjen mindkettő: a halál és az élet.” (Luther) „Az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. (…) térj meg! (…) Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből.” (Jel 3,1a.3b.5a) „Bár testi szem csak vizet lát / E drága keresztségben, / Hit által Krisztus váltságát / Elnyerjük e szentségben.” (EÉ 295,3) „Ne félj!”

Garai András

::Nyomtatható változat::