Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Feltehetően valamennyi magyar evangélikus tudja, hogy a napi Útmutató Németországban, Herrnhutban készül. Úgy is hívják, hogy „herrnhuti Losung”. Talán kevesek által ismert azonban, hogy a kicsinyke szászországi faluban nem csupán lelkes evangélikus hívek készítik az Útmutatót, hanem egy ökumenikus közösség tagjai, akik sajátos kegyességet őriznek.

Herrnhut (a szó jelentése: „az úr oltalma”) Szászország délkeleti részén fekvő település, közel a cseh határhoz. Ennek nagy jelentősége van, hiszen morva kivándorlók alapították a falut (1722-ben), akik nagyrészt tagjai voltak a cseh–morva testvérhitközségnek. Az alapítók a hitükért elszenvedett üldözés miatt hagyták el szülőföldjüket, ugyanis korán elszakadtak a római katolikus egyháztól, közösségük az evangéliumból megismert igazságokra és szellemiségre épült, sokat merített a mártírhalált halt Husz János életművéből.

Nikolaus Ludwig, Zinzendorf és Pottendorf grófja, egy nyájas földesúr, aki Wittenbergben jogot tanult, később (álnéven) a lutheránus egyház lelkészévé avattatott fel, megnyitotta birtokát az ellenreformáció elől menekülő pietista hitközösség előtt. Itt védett környezetben, szabadon élhették meg hitüket. A herrnhuti testvérközösség megalapításának dátumát 1727-re teszik, ennek éppen kétszáznyolcvan esztendeje. Lelki vezetőjük pár évvel később maga a gróf lett, aki az egyre nagyobb hírnevet szerző, de a lutheránus egyházzal egységben maradó mozgalmat egészen haláláig irányította.

Ökumenikus irányultságú ima- és életközösségüknek az alapja a liturgikus és köznapi együttlét, Krisztus főségének gondolata, a hívek úrvacsorai asztalközössége, ugyanakkor a más meggyőződésen lévők iránti tolerancia.

Az Evangéliumi Testvérközösség (Evangelische Brüder-Unität) neve leginkább a már emlegetett Losungról ismert, mely immár több mint ötven nyelven (például több afrikai népcsoport nyelvén, többféle kínai nyelven, de eszkimó vagy szorb nyelven is) hirdeti Isten dicsőségét. Az Útmutató évente közel kétmillió példányban kel el nyomtatott formában, illetve mind többekhez jut el digitálisan, az interneten keresztül. A különböző fordításokból egy-egy példányt őriznek a gyülekezet életét, múltját és jelenét bemutató tárlaton Herrnhutban. Rejtélyes okból magyar nyelvű Útmutatót azonban, mint arról személyesen meggyőződhettem, nem rejt a vitrin.

A másnapi igét Zinzendorf gróf a naponkénti esti áhítat részeként adta át a közösség tagjainak (volt, hogy énekbe foglalta) 1728-tól; pár évvel későbbtől pedig könyv alakban is megjelentették. A gróf halála óta a napi igéket (mindig csak az ószövetségit) egyszerű ceremónia keretében, az egyház vezetőségi ülésén sorsolják ki, az újszövetségit pedig ezekhez keresik hozzá teológusok. Jó évszázada alakult ki az a rend, hogy naponta egy ó- és egy újszövetségi ige, valamint egy ének- vagy imarészlet egysége a nap bátorító bibliai üzenete.

A testvérközösség a napi ige mellett külmissziói munkájáról is ismert. Már 1732-ben misszionáriusokat küldtek ki a karibi szigetvilágba, Grönlandra, Dél-Afrikába, Suriname-ba, Dél-Amerikába. Zinzendorf ötlete nyomán a misszionáriusok azonnal iskolákat hoztak létre az evangéliumi szellemű nevelés szolgálatára. Aki hitre jutott, maga is misszionáriussá lett, és igyekezett másokat is megnyerni Jézus Krisztusnak. Ebből a missziói felelősségből azután sorra születtek a gyülekezetek. A missziói munka ma is nagyon élénk, kiemelt missziói területek: Afrikában Kongó, Malawi, Zambia; a karibi szigetvilágban Kuba, Francia Guyana, Honduras; Ázsiában Nepál, a kelet-szibériai yupik és csukt népcsoport. Európában: Albánia, Lettország és a németországi (egykori NDK-beli) Cottbus.

A közösség az elmúlt kevesebb mint háromszáz évben nyolcezer misszionáriust küldött ki. Vannak gyülekezeteik Amerika északi felében (Egyesült Államok, Kanada) is. Egyik ismert észak-amerikai központjukat, Bethlehemet, az amerikai oktatás egyik fellegvárát, ahol a lakóknak ma is több mint fele német származású, maga Zinzendorf alapította ottani missziós útja során. A Herrnhutból kiinduló közösségeket angol nyelvterületen Morva Egyházként (Moravian Church) határozzák meg.

A testvérközösség jelenleg öt kontinens harminc országában van jelen, tagjainak száma 825 ezer. Hagyományos közösségeik Németország mellett Csehországban, Nagy-Britanniában, Hollandiában, Dániában, Skandináviában és Svájcban találhatók. A gyülekezetek jelentős szociális munkát is végeznek, kiemelten a bevándorlók között. Közösségeik jól szervezettek. Több óvodát, iskolát működtetnek, például pár éve kezdte meg működését egy gimnázium Herrnhutban, noha a településen alig több mint ezren élnek. Ennek anyagi hátterét jelentős részben amerikai közösségek biztosítják. Az iskolában kötelezően tanítják a cseh nyelvet, ezzel is emlékezve a cseh–morva ősökre. Pedagógiai programjuknak lényeges eleme, hogy a fogyatékkal élők, a hátrányos helyzetűek, idősek iránti szolidaritást erősítsék a diákok között. A közösségben egyébként is rendkívül nagy hangsúlyt fektetnek a gyerekek és ifjak közötti munkára, hiszen belőlük lehetnek a jövő misszionáriusai.

A herrnhuti gyülekezeti terem puritán, minden fehérre van festve, és nagyon figyelnek arra, hogy egyetlen személy se tűnjön kivételezettnek a közösségben (beleértve az igehirdetőt is), ezért például nincsen semmiféle pulpitus, csupán úrasztala, amely minden hívővel szemben áll, az oldalkaréjok nem hangsúlyosak. A helyiség hatszáz (!) személy befogadására alkalmas.

Már a kezdet kezdetén – az apostoli példa szerint – tizenkét vént állítottak az életvitel és a rend feletti őrködésre, és fölöttük Krisztust tekintették a „fővénnek”. A herrnhutiak szerint a testvéri szeretet melege a legnagyobb vonzerejük, összejöveteleiken a közös imák és énekek hangsúlyosak.

Szegfű Katalin

::Nyomtatható változat::