Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Mi is valójában az áldás? Egyszerűen fogalmazva: Isten megtapasztalható pozitív megnyilvánulása az ember életében. Másként: Isten láthatatlan világának belépése a látható világba. Ezt élhették át azok, akik augusztus 25-én elutaztak Tállyára, a Borsod-Hevesi Egyházmegye szervezésében megrendezett csendesnapra, amelyet minden évben közösen tartanak a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye gyülekezeteivel.

Nyitóáhítatában – Hóseás próféta szavai alapján – Sztankó Gyöngyi esperes Isten gondviselő szeretetéről szólt. Isten a maga szeretetével mintegy magához köt bennünket. Minden nehézségben megtart ez a kötél, mert Jézus Krisztusban Isten az igazi köteléket ajándékozta nekünk.

Szeverényi János országos missziói lelkész Őszintén gyülekezeteink jövőjéről címmel tett bizonyságot az élő Isten munkájáról. Mint elmondta, nehéz körülmények között kell végeznünk a szolgálatunkat, mert Magyarországon értékválság van. Győzikét jobban ismerik az emberek, mint Kossuth Lajost, de az igazi baj az, hogy legkevésbé Jézust ismerik. Kis hazánkban évente egy város lakosságának a számát kitevő, naponta százötven abortuszt hajtanak végre. Egymillió alkoholbeteggel és kétmillió depresszióban szenvedővel számolhatunk. Hogy milyen a gyülekezetek jövője? Ki tud erre válaszolni? Jézusé a jövő! „Az egyház jövője nem az ifjúság, hanem Jézus. A csendesnap magában nem üdvözít. Jézus az, aki üdvözít” – mondotta az országos missziói lelkész. Szeverényi János Lélekkel átitatott bizonyságtételét a tállyai népviseletbe öltözött énekkar vastapssal megköszönt szolgálata gazdagította.

A közel másfél órás ebédidő alatt a tállyaiak vendégszeretetét élvezhette a sokfelől érkezett gyülekezet.

Délután Szeverényi Mihály festőművész tartott előadást oltárképeink szerepéről és üzenetéről. Luther szerint az oltárképnek igei üzenetet kell hordoznia. A megtestesült igének kell a középpontba kerülnie, ezért beszélnek az oltárképek mindenütt a köztünk járt Krisztusról. A személyes hitvallás mellett egy tizenkét perces DVD-film elevenítette fel a békéscsabai templom oltárképének történetét.

Ismeretes, hogy néhány évvel ezelőtt betörtek a békéscsabai Nagytemplomba, majd vakolókanállal kivágták és elvitték az oltárt díszítő festményt. Szeverényi Mihály ifjúként sokszor ült szemben az oltárral, és gyakran gondolkozott el azon, hogy ő vajon miként festené meg a megfeszített Urat. Nem sejthette, hogy évtizedek múlva a gyülekezet majd őt kéri fel egy új oltárkép elkészítésére… Énekekkel és versekkel Szák Kocsis Péter gazdagította a festőművész vallomását.

A záró úrvacsorai istentisztelet „merített bele” teljesen Isten áldásába, melyen az igét hirdető esperes, e sorok írója beszélt cirénei Simon kereszthordozásáról. A mezőről – egészen más tervekkel – Jeruzsálembe érkező Simont a római katonák kényszerítették arra, hogy vigye Jézus keresztjét. A hagyomány szerint ez a kényszerű kereszthordozás egész életét megváltoztatta. Nem sokkal később átadta életét annak az Úrnak, aki azon a kereszten meghalt – érte is.

Az augusztus 25-i tállyai együttlét résztvevői is rádöbbenhettek, hogy Jézusnak velük is terve van. Hiszen ő közöttünk van, és mindnyájunkat hív. Az arcokról leolvasható felismerés alapján ezért is írhatja le a krónikás, hogy a tállyai nem csupán egy „csendesnap” volt, hanem egy áldott nap.

Sándor Frigyes

Regionális hozzárendelés: Tokaj és Környéke Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::