Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Augusztus utolsó hétvégéjén minden évben „tógába öltözik” Szombathely belvárosa. A Savaria történelmi karnevál korábban már létező hagyományát az ezredforduló évében elevenítette fel a római kori gyökerekkel rendelkező város. A népszerű múltidéző, jelmezes felvonuláshoz évről évre egyre több program csatlakozik új és új helyszíneken. Az antik színháztól a gasztronómiai élvezeteken, légiós harcművészeten, hastáncon át az ókori játszóházig sokféle érdekesség közül választhat ilyenkor három napon át a közönség. A karnevál híre egyre messzebbre terjed, a turisták már hónapokkal előre lefoglalják ezekre a napokra a város szálláshelyeit.

A Szombathelyi Evangélikus Egyházközség tagjai tavaly döntöttek először úgy, hogy a maguk módján csatlakoznak a város karneváli rendezvényeihez. Az apropót az adta, hogy templomuk szentelésének évfordulója is épp augusztus végére esik. Tavaly ünnepelték a száztíz éves jubileumot, s az ehhez kötődő kulturális programokat beillesztették a karnevál kínálatába. Egyrészt hogy az evangélikus templom is nyíljon meg a városlakók előtt, másrészt hogy az addig csak szűkebb körben ismert előadók fellépési lehetőséget kapjanak a szélesebb nyilvánosság előtt. A rendezvényekhez a városközponthoz közeli, ám mégis csendes helyen fekvő evangélikus templom szépen parkosított kertjét és nemrég felújított kápolnáját is hasznosítani tudták.

A tavalyi sikeren felbuzdulva az idén már a karnevál mindhárom napjára szervezett programokat az egyházközség. Elsősorban az egyházhoz közel álló előadókat hívtak, mindazonáltal valamennyi koncert más és más módját kínálta a kikapcsolódásnak, illetve az elmélyülésnek.

Laborczi Erzsébet orgonaművész, a gyülekezet kántora azt mutatta meg rendhagyó koncertjében, hogy miként lényegülnek át a kereszténység előtti táncmuzsika profán motívumai a nagy egyházi zeneszerzők műveiben. A kápolnában szombaton délután Szemerei Gábor lajoskomáromi költő és faszobrász absztrakt, mély érzelmeket hordozó kisplasztikáiból nyílt kiállítás. (Különös lelki élményt jelentett, hogy az alkotó verseit – felesége megzenésítésében – a családi kórus adta elő.)

Az egyházzal jó kapcsolatot ápoló Capito Gitárklub népszerű slágereivel többször is megénekeltette a közönséget a templomkertben, míg a Quadruplum énekegyüttes és az Ómuzsika együttes a reneszánsz és kora barokk muzsikába adott betekintést.

A legnagyobb közönségsikert a pécsi evangélikus gospelkórus aratta. A különböző keresztény felekezetekhez tartozó fiatalok afroamerikai gyökerű egyházi énekeket hoztak. A néger zenét kitűnően ültették át a magyar közegbe, lendületes, átszellemült előadásuk mindenkit magával ragadott.

– Elég nehéz ezekhez a darabokhoz hozzájutni, külföldi útjainkon, más kórusokkal találkozva szerezzük be a kottákat – árulta el vezetőjük, Árvai Dániel. –Számunkra nem is annyira a dallam és a ritmus a fontos, hanem az, hogy az üzenetet, az érzéseket átadjuk a közönségnek. Ezért aztán sok szöveget magunk fordítunk le, illetve az egyes számok között rövid tanúságtétellel bővítjük ki az elhangzottakat.

A pécsi fiatalok most először léptek fel a vasi megyeszékhelyen; elnyerte tetszésüket a tágas főtér, a rajta hullámzó karneváli sokaság. De vajon hogyan illeszthető bele egy ilyen elmélyülést kívánó, lelkekre ható rendezvényfolyam a kifejezetten zajos, profán és pogány hagyományokat felidéző karneváli forgatagba? – kérdeztük Gregersen-Labossa György parókus lelkészt.

– Jó ötletnek találtam, hogy felelevenítették a karnevál hagyományát, szüksége volt a városnak a kulturális élet fellendítésére. Ma is azt mondom, jó, hogy ilyenkor sok ember van együtt, hogy bemutatkozhat sok népművész, borász, hagyományőrző. Sajnos azonban eléggé eltolódtak az arányok annak a római kornak a felidézése felé, amelyről csak a kövek beszélnek. Mint lelkész kimondottan károsnak találom, hogy a nemritkán gyökerüket vesztett embereket a múlt ködébe vesző pogány vallásos propagandával is traktáljuk. De ha már a római korba nyúlunk, nagyobb hangsúlyt kellene helyezni Savaria város ókeresztény hagyományaira is. Mi csak „kísérőrendezvénye” vagyunk a karneválnak, anyagi támogatást sem kapunk. Viszont a nagy kavalkádban egy kis elcsendesedést kínálunk. Alternatívát nyújtunk – a városhoz közel, a zajtól mégis kissé távolabb. Régen is a piactérre építették a templomokat, oda, ahol a legtöbb ember megfordult. Kár lenne a templom ajtaját zárva tartani, amikor emberek ezrei járkálnak az utcán…

Varga T. Krisztina

::Nyomtatható változat::