Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Dr. Weltler János, a Veszprémi Evangélikus Egyházközség felügyelője, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület örökös tiszteletbeli felügyelője – az egyházunknak lelkészek, tanítók és egyházzenészek sorát adó neves családban – 1941. május 2-án született Rajkán, ahol édesapja evangélikus lelkészként szolgált.

A soproni Széchenyi István Gimnáziumban érettségizett 1959-ben. A Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán 1964-ben kapta meg diplomáját, 1969-ben ugyanott gyógyszerészdoktori címet szerzett.

1964-ben kötött házasságot Dobos Mária gyógyszerésszel. Isten három gyermekkel és hat unokával ajándékozta meg őket.

1971-ig Sopronban, majd 1979-ig Békéscsabán dolgozott gyógyszerészként, különböző munkakörökben. Ekkor pályázat útján elnyerte a Veszprém Megyei Tanács Gyógyszertári Központjának főgyógyszerészi állását.

A rendszerváltás után előbb a Gyógyszertári Központ igazgatója, majd az abból alakult részvénytársaság vezetője lett. A privatizáció után, 1996 novemberétől az ország egyik legnagyobb gyógyszer-nagykereskedelmi cégénél dolgozott, az Észak- és Nyugat-Dunántúl ellátásáért felelős veszprémi kereskedő- és raktárház vezetőjeként.

Pártnak, tömegszervezetnek soha nem volt tagja. Szakmai, tudományos és érdek-képviseleti szervezetek – Magyar Gyógyszerészeti Társaság, Magyar Gyógyszerész Kamara – munkájában tevékenykedett.

A gyülekezeti munkába már gyermekkorában bekapcsolódott. A ’40-es évek végén a kántortanítók félreállítását követően alig nyolc évesen kezdte el a kántori szolgálatot Rajkán, amelyet Ágfalván is folytatott 1959-ig. Egyetemi évei alatt nagybátyja, Weltler Jenő, valamint Trajtler Gábor tanította orgonálni; gyakran helyettesítette őket a Deák téri templomban. 1963-tól ismét Ágfalván kántorizált.

Békéscsabán elköltözésükig presbiter, Veszprémben pedig 1985 óta a gyülekezet felügyelője volt. Szeretett gyülekezetében éveken át a kántori szolgálatot is végezte. Ez idő alatt – egy cikluson keresztül – a zsinat tagja volt, részt vett a gazdasági bizottság munkájában is.

A 2000-ben újjáalakult Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület gyülekezetei hatalmas többséggel felügyelővé választották. Egyházkerületi felügyelői szolgálatában hűséggel, a súlyos betegség új és új támadásai közepette is Istentől kapott erővel és türelemmel állt helyt. Hálás vagyok az Úristennek, hogy dr. Weltler Jánosban hűséges munkatársat – aki, ha kellett, határozott és kemény is tudott lenni – és melegszívű testvért adott mellém.

Szolgálatának fontos súlypontja volt ősi soproni líceumunk igazgatótanácsában viselt elnöki megbízatása. E poszton is sokszor tanújelét adta annak, hogy milyen fontos számára egyházunk oktató-nevelő munkája. Az iskola a líceumi aranygyűrű odaítélésével is méltatta ezt a fáradozását.

Egyházkerületünk életének kiemelkedő alkalma évről évre az egyházkerületi nap és kórustalálkozó, amelyeket az ő kezdeményezése hívott életre.

Közgyűlésünk – amikor a lezáruló ciklus végén, 2006 augusztusában elbúcsúzott tőle – a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület örökös tiszteletbeli felügyelőjévé választotta.

Ez év májusában töltötte be életének 66. esztendejét. Ha életkorára, a szerettei és egyházunk, egyházkerületünk életében maga után hagyott űrre gondolunk, azt kell mondanunk, túlságosan korán; ha azonban a betegsége mélységeire, egyre elhatalmasodó terheire gondolunk, azt kell mondanunk, hisszük, hogy az Úristen pontosan tudta, mikor érkezik el az óra, hogy megfáradt gyermekét egyik kezéből átvegye a másikba.

Ravatala mellett 2Kor 5,1 alapján hangzott a vigasztaló üzenet: „Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk.” És mivel nem úgy gyászoljuk őt, mint akiknek nincs reménysége (lásd 1Thessz 4,13), a hatalmas gyülekezet nagy bizonyossággal énekelte koporsója mellett elhunyt testvérünk kedves énekeit: Te vagy reményem sziklaszála; Győzelmet vettél, ó, Feltámadott… Így a búcsú szomorú órája a feltámadott Úrba vetett hitünk megvallásának alkalmává lett.

Ittzés János

::Nyomtatható változat::