| Evangélikus Egyház
 - Online újságok
 - Evangélikus Élet
 - Archívum
 - 2007
 - 35
 - Nevünk és szívünk összeköt Keresztutak 
   Hozzászólás a cikkhez
 Nevünk és szívünk összeköt 
 
                                                                                             Az elmúlt ezeregyszáz esztendő során mintegy negyven, nevében a keresztúr tagot hordozó település létezett a Kárpát-medencében. E falvak az Árpádok alatt alakultak ki, Magyarország legrégebbi települései közé tartoznak. Nevüket a „Szent Kereszt Felmagasztalása” titulusú templomukról kapták; más források szerint ezen településeken IV. Béla király a haza védelmére keresztes vitézeket telepített le. Rákoskeresztúr nevét a történelem során sokféle formában jegyezték le. Mint település 1950. január 1-jétől nem is létezik hivatalosan, mivel Budapest XVII. kerületének részét képezi. Mindez nem volt akadálya annak, hogy a Kárpát-medencei, Keresztúr nevű települések VIII. konferenciáját itt rendezzék meg augusztus 24. és 26. között. A rangos „nemzetközi” eseményre huszonöt ilyen helység mintegy nyolcszázötven delegáltja érkezett Budapest XVII. kerületébe, a magyarországi falvakon kívül Ausztriából, Szlovákiából és Romániából. 2000-ben határozták el a Keresztúr nevet viselő települések polgármesterei szövetségük megalakítását. Második találkozójukon elfogadták a szövetség szabályzatát, melyet 2001-ben Rákoskeresztúron írtak alá ünnepélyes keretek között. A szervezet fő célja a magyarságtudat erősítése, a hagyományok megőrzése, ápolása és a kölcsönös segítségnyújtás. A megalakulást követő nyolc esztendő során egyre intenzívebbé vált a kapcsolattartás a szövetséget alkotó települések között. Ezt jelzi a rendkívül gazdag program, valamint hogy mintegy nyolcszázötven delegált vett részt az idei találkozón, és talán ennek is betudható, hogy a VIII. konferencián öt újabb helység (Almáskeresztúr, Murakeresztúr, Nagykeresztúr, Nemeskeresztúr, Németkeresztúr – németül Deutschkreuz) képviseltette magát. Rákoskeresztúr fejlődésében nagy szerepet játszott az evangélikusság. A 18. században tömegesen vándoroltak be a részben szlovák, részben német ajkú telepesek a török idők alatt pusztává lett faluba. A szlovákok Aszód környékéről, Nógrádból és a felvidéki Podmaniczky-birtokokról érkeztek Keresztúrra. Stájerországból és Karintiából a hitük miatt üldözött evangélikusok telepedtek meg itt. (Németországból később gazdasági okok miatt érkeztek ide telepesek.) Az osztrák-német és a szlovák kegyesség sajátos ötvözete alakult ki tehát a Rákosmentén – a nagyszámú evangélikus, valamint a falu evangélikus földesurai évszázadokra meghatározták a település életét, mindennapjait. Budapest ma is egyik legnagyobb gyülekezetének első templomát a baloldali hatóságok 1945-ben lerombolták, német nevű polgárainak egy részét kényszermunkatáborba hurcolták. Az evangélikus iskolát államosították, a gyülekezet birtokait elvették. A múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben zajlott le az úgynevezett „szanálás”: Keresztúrt mint falut földig rombolták, és helyén egy ma harmincezer főt befogadó lakótelepet hoztak létre. A „modern” lakosságcsere egyik nagy áldozata éppen a rákoskeresztúri gyülekezet volt. Isten azonban megsegítette őket, a sorozatos csapások ellenére a főváros egyik legnagyobb lélekszámú evangélikus közössége él a főváros XVII. kerületében. A Sándy Gyula által tervezett négy evangélikus templom nemcsak az evangélikusok lelki otthona, de számos kerületi rendezvény helyszíne is. A Keresztúr nevű települések VIII. kongresszusa egyben e falvak kulturális seregszemléje volt. A rendkívül gazdag programban kórushangverseny is szerepelt: augusztus 25-én a rákoskeresztúri evangélikus templom adott otthont a balatonmáriai Bárdos Lajos női kar és a helyi Liszt Ferenc vegyes kar nagy sikerű koncertjének. Augusztus 26-án, vasárnap a Szent Pál római katolikus templomban a kongresszusi delegáltaknak Rákoskeresztúr baptista, evangélikus, református és római katolikus lelkésze tartott ökumenikus istentiszteletet. „A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el, igazán hirdeti a törvényt” – Kósa László evangélikus lelkész Ézs 42,3 alapján figyelmeztette a Kárpát-medence huszonöt településéről összesereglett gyülekezetet arra, hogy a kereszténység kétezer éves története során Isten és ember között számtalan esetben megromlott a kapcsolat. Isten igyekszik e kapcsolatot megjavítani, ennek a jele a szent kereszt. A kereszt a halálra utal, de a szent kereszt Jézus kereszthalálára és feltámadására mutat. Isten mindig velünk van, még a legnehezebb időkben is – biztatta a lelkész a messzi tájakról egybegyűlteket. L. I.
 ::Nyomtatható változat::
 |