Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Talán hároméves lehettem, amikor először álltam színpadon virágcsokrot szorongatva, hogy ott, nyilvánosan eldadogjam azt, amit akkor még alig-alig érthettem: de jó, hogy van anyukám! Aztán az anyák napi ünnepélyek jöttek, mentek, elmúltak a csoportos megmozdulások e témában, de én nagylányként továbbra is énekeltem, bukdácsoló verset írtam, később már csak virágot vettem, telefonáltam május első vasárnapján. Így mondtam el, milyen jó gyereknek lenni.

Jó, hogy valaki emlékszik rám, milyen voltam, amikor megérkeztem erre a világra, és ezt el is meséli, ahányszor csak szeretném. Jó, hogy van valaki, aki mindig, mindig nekem drukkol. De jó, hogy van, aki megmutatta a csodálatos világot, hogy ne csak nézzek, hanem lássak is! Jó, hogy van valaki, aki akkor is szeret, és nekem ad igazat, amikor éppen hibáztam, küszködöm, és nehéz. De jó, hogy sosem vagyok egyedül, mert biztosan tudhatom, hogy ő mindig gondol rám! Jó, hogy van, aki elég türelmes kínlódni a sokórás főzést igénylő kedvenc ételemmel is. De jó, hogy van valaki, akit bármikor fel lehet hívni, hogy hallgassa meg, amit írtam, ami bánt, vagy aminek örülök! Jó, hogy valakinél még most – felnőttként – is kicsit kényeztetett és kivételezett emberke, vagyis gyerek lehetek!

Teltek az évek, és eljött a nap, amikor a saját lányom állt az óvoda színpadán verset dadogni, virágot szorongatni, meghatni az érte izguló anyját. De jó, hogy van gyermekem!

Jó, hogy szemtanúja lehettem egy-egy élet születésének és növekedésének, hogy annyi szép pillanatot élhettem meg velük. Jó, hogy nem hagynak sietni, keresztülrohanni az életen, mert aprócska lábaikkal nyugodtabb tempót diktálnak, és így önmagammal is kíméletesebben tudok bánni. Jó, hogy annyit kérdeznek, mert így kénytelen vagyok én is velük együtt keresni-kutatni a valóságot és az igazságot. Jó, hogy megzavarnak önmagam körül való forgásomban, mert így nyitott maradhatok mások felé is, és gazdagabb lesz az életem. De jó, hogy tudnak csodálkozni, mert így én sem veszem természetesnek a szépet, a jót és az érdekeset, amely körülvesz.

De jó, hogy olyan bizalommal néznek rám, mert így az én kapcsolatom is meghittebb lesz mennyei Atyámmal. De jó, hogy olykor nehéz velük, hogy időnként betegek, nyűgösek és értetlenek, mert így korlátaimra és rászorultságomra világítanak rá, nehogy elbizakodva elfeledkezzem az Úrról. Köszönöm a sok-sok nyálas-ragacsos puszit, erősen kapaszkodó kezecskét, álomba hanyatló ölelést. Jó, hogy vagytok nekem. Általatok én is jobb emberré lehetek.

Most tehát középen vagyok. Anyák napján én is köszöntök, és engem is köszöntenek. Hála érte Istennek!

Füller Tímea

::Nyomtatható változat::