Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Az előző politikai rendszerben – 1990 előtt – a keleti blokk országaiban a hatalom mindent megtett annak érdekében, hogy semmilyen alulról jövő kezdeményezés ne kaphasson teret, hiszen az ilyenek léte könnyen a társadalom fölötti kontroll elvesztésével járhatott. Az évtizedeken át tartó tiltás meg is tette a hatását – nehezen lehet a társadalomba visszaplántálni az aktív civil szféra, az alulról építkezés fontosságát. A Calasantius Training Program (CTP) egyik fő célkitűzése, hogy külföldi ösztöndíjak nyújtásával olyan felelősen gondolkodó, keresztény értelmiségieket neveljen, akiknek fontos, hogy értékteremtő és -gondozó munkát végezzenek szűkebb és tágabb közösségeik számára.

A külföldön tanulás szokása nem új keletű dolog. Bár a középkorban csak egy nagyon szűk csoport privilégiuma volt az, hogy valamelyik európai egyetem falai között pallérozhassa elméjét, maga a tanulás céljából való útra kelés szélesebb rétegeket is érintett. Miután a legényember kitanulta mesterségét, vándorútra indult, hogy más tájak, országok megismerésével tovább tágítsa ismereteit. Mestervizsgáját csak ezután, már „világlátott”, tapasztalt emberként tette le.

Hasonló lehetett a buffalói szemsebész, dr. Forgách Péter kiindulópontja is, amikor a kilencvenes évek elején néhány diáknak lehetőséget teremtett arra, hogy az Egyesült Államokban tanuljon. A szocializmus évei alatt keveseknek adatott meg, hogy Nyugat-Európában vagy Amerikában képezzék magukat, és akiknek sikerült, azoknak sem véletlenül. Forgách doktor nem titkolt szándéka az volt, hogy – mint annak idején a mestertanoncok – a magyarországi fiatalok külföldön a tudásbővítés mellett más gondolkodásmóddal, perspektívákkal is találkozzanak. Megteremtette annak lehetőségét, hogy néhány, már diplomával rendelkező fiatal különböző amerikai egyetemek mesterképzésén vehessen részt.

Az amerikai magyar orvos eleinte nem tervezett hosszabb távú programot, de valahogy több oldalról is folyamatos megerősítést kapott, hogy érdemes és szükséges is folytatnia e tevékenységét. A program nőtt: egyre több egyetemmel bővült a kínálat, egyre több diák került ki, majd ment haza mesterfokozatú diplomával a zsebében. Eddig több mint százötvenen részesültek részleges vagy teljes egyetemi képzésben az Amerikai Egyesült Államokban. Jelenleg tizenhárom diák folytat tanulmányokat négy különböző állam hét egyetemén, egy pedig Rómában készül az MBA fokozat megszerzésére.

A programba komoly szűrés után lehet bekerülni. A jelentkezőknek szigorú kritériumrendszernek kell megfelelniük. Először is vállalniuk kell, hogy a diplomázás, illetve egy esetleges amerikai gyakorlati év után visszatérnek szülőföldjükre (számtalan diák érkezett, érkezik a Felvidékről, Kárpátaljáról és Erdélyből is), és megszerzett tudásukkal nemcsak saját pénztárcájuk vastagodását, hanem a magyarságot is szolgálják. Az ösztöndíjat elnyerni kívánók számára követelmény továbbá a kiváló tanulmányi eredmény, néhány éves munkatapasztalat, a keresztény elkötelezettség és az, hogy bizonyíthatóan végeztek önkéntes társadalmi vagy egyházi munkát.

Sokakban nyilván megmozdul a kisördög – vajon mi hasznosat lehet tanulni Amerikában? Mindamellett, hogy az amerikai magánegyetemek (többnyire neves, katolikus szerzetesrendek által fenntartott intézmények) igen színvonalas oktatást nyújtanak az ott tanulóknak, az amerikai mindennapokkal, a miénktől eltérő gondolkodással is megismertetik a kint tanuló ösztöndíjasokat. Ezek közül a leghangsúlyosabb a jótékony célú adakozás szokásának, illetve az önkéntes munka fontosságának a megismerése.

Az amerikaiak rendkívül lényegesnek tartják, hogy a legkülönbözőbb, általuk jónak tartott célokat munkájukkal és adományaikkal támogassák. Általában nem azt várják, hogy valaki majd megoldja helyettük a problémákat, hanem azt keresik, ők hogyan tudnak úrrá lenni a felmerült nehézségeken. Nem azt fürkészik, miért nem lehet valamin változtatni, hanem hogy miként lehet valamit megoldani. Forgách Péter igen fontosnak tekinti, hogy a diákok elsajátítsák ezeket a gondolatokat, és vándortarisznyájukban haza is vigyék őket. A következőket fogalmazta meg számukra: Make a lot, save a lot, give a lot! Magyarra úgy lehetne fordítani: Keress jól, élj mértékletesen, és adj vissza a környezetednek! Ez azóta a CTP szlogenjévé is vált.

1999-ben néhány CTP-s öregdiák létrehívta a Calasantius Ösztöndíj Alapítványt, mely azóta sokrétű feladatot lát el: az adománygyűjtéstől az ösztöndíjak koordinálásán, a diákok keresésén és kiválasztásán keresztül egészen egy, a Kárpát-medencében működő középiskolás programig. Ez utóbbit teljes mértékben a kint – főképp üzleti vonalon – végzett diákok hozták létre és üzemeltetik Budapesten, Szegeden, Csíkszeredában (Erdély) és Somorján (Felvidék). Az ifjúsági üzleti program célja az, hogy középiskolás diákokkal megismertessék a tisztességes üzleti vállalkozás „tudományát”. Az IÜP jól illeszkedik a CTP filozófiájába, hiszen a „kapni és visszaadni” elgondolás remekül megvalósítható azzal, hogy a leginkább befogadóképes korosztály számára önkéntes munkával teremtenek olyan elméleti és gyakorlati lehetőségeket, melyek a részt vevő gimnazistákat használható tudással ruházzák fel.

A Calasantius Training Program egyedülálló jelenség a magyar ösztöndíjpalettán, hiszen magánszemély hozta létre, teljesen civil kezdeményezésként, mindenféle állami segítség nélkül. Az alapítványt továbbra is önkéntesek viszik a vállukon, a szükséges anyagiakat pedig az Amerikában eltanult adománygyűjtő módszerrel teremtik elő a Magyarországra visszatért diákok. Bár állami pénzt nem, elismerést kapott az alapító: Forgách Pétert 2005-ben a Magyar Köztársaság emlékérmével tüntette ki Mádl Ferenc köztársasági elnök.

Bővebb információ az ösztöndíjprogramról: www.ctpinfo.hu; telefon: 1/486-4459.

Bugnyár Zoltán

::Nyomtatható változat::