A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

„Elfogadod-e a gyermekeket, akikkel Isten megáldja házasságotokat?” – hangzik a kérdés a házasulandók felé a római katolikus szertartás liturgiája szerint. Feleségemmel együtt evangélikusok vagyunk, de már házasságunk kezdetén számunkra is természetes volt, hogy az ő ajándékaiként vártuk gyermekeinket, akik nyolc-nyolc, majd két év után érkeztek egymás után.

Tamás István ma 18, Kinga Nóra 10, Milán Ádám 2 éves, Dávid Barnabás egy hónapos. A gyerekeket nem „terveztük”, nem észérvekkel „döntöttük el”, hogy megszülessenek-e, vagy sem. Hiszem, hogy a gyermekeket Isten adja, mindig akkor, amikor születésüknek itt az ideje.

A két kicsi igényli a több törődést és a nagyobb figyelmet. A két nagy már szinte önálló, de ez nem jelenti azt, hogy naponta ne beszélgetnénk velük. Nagy szükségük van arra, hogy meghallgassuk őket, és választ adjunk kérdéseikre. Nevelésük magától értődően nem egyedül feleségem gondja, aki egész nap otthon van a gyermekekkel: megosztjuk egymás közt a tennivalókat. Úgy érezzük, teljes a családunk, és szívesen vállaljuk feladatainkat. Sok segítséget kapunk, így a gyülekezeti munkára is több energiánk marad. Alsóságon a tudatos gyülekezetépítés mellett zajlik a templom és a gyülekezeti ház renoválása, tehát folyamatosan akad tennivaló.

::Nyomtatható változat::