A közelmúlt krónikája

Hozzászólás a cikkhez

103.jpg

Soltvadkerten és környékén többfajta ember létezik; egyházi lap lévén utaljunk rögtön a vallási megoszlás szerinti különbségekre. Aztán léteznek még az eredeti nemzetiség szerinti eltérések; ezekre még jócskán utalnak a családnevek. De ne feledjük a szakmacsoportok közötti különbséget sem – ez utóbbi már évekkel ezelőtt megjelent a borszentelési és a terményáldási szertartásoknál, nemkülönben pedig a különböző vállalatoknál tartott áhítatok alkalmával. Most egy új csoport kért és kapott áldást: a motorosok.

Tavaly nyáron már úgy indult el egy kisebb csapat Erdélybe, hogy előtte áldást kértek útjukra a fiatal evangélikus lelkésztől, Homoki Páltól. Idén pünkösd előtt már mintegy nyolcvan marcona és enyhébb kinézetű férfit, nőt és ifjút toborzott össze az évadkezdő áldáshoz a helyi Motoros Baráti Kör. A Találkozás Házának előterében pogácsával és ásványvízzel várták a helyi és vidéki vendégeket, majd együtt, orgonaszóra bevonultak, és megkezdődött az áhítat a nagyteremben.

A díszes bőrszerkót, farmerruhát és egyéb védőruházatot viselők között hagyományosan Luther-kabátban jelent meg a fiatal lelkész, hogy a Galatákhoz írott levél alapján adja meg az útravalót a „szelíd motorosoknak”. Mert kikből is állt ez a gyülekezet? Aki ma Magyarországon nagymotort tart fenn, az középszintű vagy annál nagyobb vállalkozást visz, esetleg mérnök vagy orvos.

A szellemi-lelki igény felébredésével Fodor Sándorhoz, a baráti kör egyik vezetőjéhez fordultak, akinek van egyházi kötődése: tudna-e olyan papot szerezni, aki megérti az ő világukat? Hamar kiderült, hogy a szervezők „nyitott kapukat” döngetnek Homoki Pálnál, aki azonnal igent mondott a kérésre.

Az igehirdetésben kitért a motorosok és a keresztény emberek szabadságára: lehet száguldozni, lehet lassan menni, de mindig érezni kell a felelősséget. Az irgalmas samaritánus megállt az úton, és segített összevert és cserbenhagyott embertársának. A motorosoknak össze kell tartaniuk, ha hosszú távon együtt akarnak maradni a többnapos kiránduláson. Ez nem mindig műszaki és közlekedési kérdés, sokkal inkább emberi ügy.

Az áhítat után együtt mentek ki az épület előtti parkolóba, ahol mindenki a saját járművénél állva kapta meg az elbocsátó ároni áldást.

Jó utat, szelíd motorosok!

Ifj. Káposzta Lajos

Regionális hozzárendelés: Soltvadkerti Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::