Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2008
- 20
- Téged, Úristen, mi, keresztyének dicsérünk és áldunk
ÉnekKincsTár
Hozzászólás a cikkhez
Téged, Úristen, mi, keresztyének dicsérünk és áldunk
A pünkösdöt követõ elsõ vasárnap a Szentháromság napja. A keresztény hit ünnepélyes megvallása, a teremtõ, megváltó és megszentelõ Szentháromság Isten dicsõítése áll ennek a vasárnapnak a középpontjában.
A vasárnap óegyházi evangéliuma (Jn 3,1–15) – Jézus beszéde Nikodémussal az újjászületésrõl – az Atya, Fiú és Szentlélek együttes munkáját hirdeti. Az epistola (Róm 11,33–36) arra figyelmeztet, hogy a Szentháromság titka megfejthetetlen: „Milyen megfoghatatlanok az õ ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az õ útjai!” A titok vizsgálata, magyarázata helyett Isten felé kell fordulnunk imádattal és dicsõítéssel: „Bizony, tõle, általa és érte van minden: övé a dicsõség mindörökké.”
Szentháromság ünnepének graduáléneke (EÉ 41) a 4. századból származó Te Deumra vezethetõ vissza. A legenda szerint amikor Szent Ambrus megkeresztelte Szent Ágostont, mindketten megteltek Szentlélekkel, és soronként váltakozva énekelték el a gyülekezet elõtt ezt a Szentháromságot dicsõítõ éneket. A recitáló stílusú, ritmikus prózában íródott, 28 sorból álló himnusz anyanyelvû változatát szinte valamennyi 16–17. századi graduálunk megõrizte. Minden ünnepélyes alkalomkor énekelték, például templom felszentelésekor, püspökválasztáskor, zsinaton, az iskolai év bezárásakor. Luther 1529-ben fordította le (Herr Gott, dich loben wir), ma is ezt a változatot énekelik a németek.
A Te Deum rövidített, gyülekezeti énekké formált, kilenc versszakos variánsa elõször Huszár Gál 1574-es graduál-énekeskönyvében (HG) jelent meg „A Te Deum laudamus summa szerént” címmel, dallamközlés nélkül; nótája: „Felséges Isten, hozzád kiáltunk nagy keserûséggel”. Az ének kisebb átdolgozásokkal (például Sántha Károlyéval) folyamatosan megjelent énekeskönyveinkben. A régi magyar irodalomban ritka versformában – a16 (5,5,6) a11 (5,6) – íródott ének szerzõjét nem ismerjük. Nem eléggé megalapozott az a feltevés, mely szerint Benczédi Székely István írta a verset.
A 3+2 ütemre osztott ének moll dallama a magyarországi O gloriosa, o speciosa kezdetû Mária-himnuszra vezethetõ vissza, amelynek szlovák és népzenei variánsai szintén ismertek. Énekeskönyvünk a 18. századi református énekeskönyvekben megjelenõ egyik változatot adja. A harmadik ütemben nyugvópontra jutó dallam oktávugrással emelkedik himnikus magaslatokba, majd tér vissza a kezdõhangra. A források közötti érdekes különbség, hogy a kolozsvári énekeskönyv a voltaritmusnak jobban megfelelõ hármas ütemben (a volta gyors, páratlan ütemû táncfajta), a debreceni énekeskönyv páros ütemben (ezt veszi át a mi közlésünk) adja az ének ritmusát.
A Huszár Gál-féle énekeskönyv 16. századi szövegébõl énekeskönyvünk hét versszakot közöl. A szöveg keretét, az 1. és 7. versszakot a Szentháromság-hit megvallása adja. Az égiek és a földi emberek dicsõítõ énekét (2. és 4. vsz.) az Istenhez legméltóbb dicséret, a Sanctus (Ézs 6,3) kapcsolja össze. Az ének középpontjában az Atya, Fiú és Szentlélek magasztalása áll (4. és 5. vsz.). Érdemes lenne a 16. századi fennmaradt hosszabb, kilenc versszakos változatból nemcsak a 4. versszakot (vö. GyLK 643), hanem a hetediket is visszaemelni énekünkbe. Ez a versszak a Szentháromság személyei közül újra visszatér a megváltó Krisztushoz. Õ az a 24. zsoltárban már megjövendölt „dicsõség királya”, az Atyával egylényegû Fiú, aki megnyitja az örökkévalóság kapuját: „Te dicsõségnek, Úr Jézus Krisztus, vagy örök királya, / Atya Istennek egyetlen egy fia.” Hozzá fordulhat a hívõ ember bizalommal: „Oltalmazzad meg veszedelemtõl a te népeidet, / Oltalmazz bûntõl mindenkoron minket.” (HG, II/22r, 7–8.)
A Szentháromság Isten megvallását és dicsõítését tartalmazó ének hívõ örömet ébreszt, jó lenne, ha mind gyakrabban énekelnénk!
Az eredeti Te Deumot számos zeneszerzõ feldolgozta (mint például Berlioz, Bruckner, Dvoøák, Händel, Mendelssohn, Mozart, Verdi). Kodály Zoltán Budavári Te Deuma 1936-ban, Budavár töröktõl való visszafoglalásának a 250. évfordulójára készült.
H. Hubert Gabriella
::Nyomtatható változat::
|