Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

A SZERZŐ FELVÉTELE

Az akkor még Váchoz tartozó fiókegyház maroknyi híve nagy hittel és bizalommal tette le a Duna-parti település evangélikus templomának alapkövét 1944. február 28-án. Istennek tetszõ dolog volt ez, mert a második világháborús pusztítások ellenére és után is megsegítette a szõdligetieket annyira, hogy négy évvel késõbb, 1948. augusztus 8-án – igaz, befejezetlenül, de használatra alkalmas állapotban – dr. Ordass Lajos püspök felszentelhette. Erre a hatvan évvel ezelõtti ünnepi alkalomra emlékezett múlt vasárnap délután a gyülekezet.

A születésnapi alkalmon – ahogyan Kovács László, a dunakeszi anyagyülekezet lelkésze nevezte – zsúfolásig megtelt a kis templom. Az úrvacsorai istentisztelet liturgiájában Szotyori Nagy Gábor gödi református lelkipásztor vett részt Eszlényi László csomádi evangélikus lelkész mellett; utóbbi Mt 18,20 alapján hirdette Isten igéjét. „Ezen a helyen mindannyian váróteremben vagyunk – Jézus várótermében. Õ akar velünk találkozni” – kezdte prédikációját az egykor tizenhárom esztendeig Szõdligeten szolgáló lelkész. „De ahogy a meghívón szereplõ igeversben is olvashatjuk, õ a kis számok Istene is. Mert a számtan nála eggyel kezdõdik, majd a kettõ után megáll a háromnál. Ahol ketten vagy hárman összegyûlnek az õ nevében, õ ott van.”

Az ünnepi alkalomra a templomkertben felállított pad támlájára is ezt az igét véste dr. Horváth Viktor, a gödi városvédõ egyesület elnöke. Halics Sándor gödi presbiter pedig új hirdetõtáblát készített a templomkapu bejárata mellé.

Boda Zsuzsa

::Nyomtatható változat::