Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

– Várni arra kell kicsikét! – Rendben, megvárom.

Az ázsiai fiú beszól a konyhába, a pergõ kínai beszéd hitelessé teszi a gyorsbüfé hangulatát. Magyarul jóformán csak az ételek nevét és a pénzértékeket tudja, mindenkivel tegezõdik. Velem különösen is, mert az étkezde a hivatallal szemben van, gyakran járunk ide.

Türelmesen várok, õ a következõ vendéghez fordul. A középkorú férfi nem elvitelre kéri az ételt. Hatalmas adagot tesznek a tányérjára.

Közben cigány csapat érkezik. Az egyik lány belép, és a nyitott ajtón át kikiabálja a választékot az utcára. A többiek kint fanyalognak. Egy magas, testes cigány ember is bejön. Szürke atlétatrikó van rajta, bõre tele tetoválásokkal. Karján a felirat – „Kati” – minden mozdulatánál kidudorodik. Igazi ferencvárosi idill. Mindenki zajos, vidám.

A középkorú férfi kezében a tálcával a sarokban levõ asztalhoz ül. A nap nem süt oda annyira. A terítõ nélküli kerti bútorok ebben a környezetben furcsák ugyan, de tisztaság van. A cigányok nevetve válogatnak.

A lány tekintetével követi a letelepedõ embert. Nézi, ahogy szétrakja az evõeszközt, szalvétát, poharat. Aztán hirtelen történik valami. A férfi az asztal alatt összekulcsolja a kezét. Nem kapkodva, talán kicsit szégyellõsen. Fejét lehajtja. Imádkozik. A nagydarab cigány az ételekrõl kérdez fennhangon, háttal áll az asztaloknak. A lány azonban észreveszi a mozdulatot, a szava elakad. Kezével megérinti a társa vállát, mintha õt is el akarná hallgattatni. A kínai is látja, késik a válasszal, emiatt egy pillanatra csend támad.

Az egész néhány másodpercig tart, mint egy imádság. A férfi nekilát a hatalmas adagnak. A cigányok tovább hangoskodnak. A Haller utcán villamos dübörög végig. Az én lelkemben béke születik.

Ez az a csend, amelynek megteremtésére hívattunk? Bár tudnám mindenkiben ezt a belsõ vágyat felébreszteni! Bár tudnék zajos utcák közé egy-egy ilyen összekulcsolt kezet, néhány pillanatnyi áhítatot hozni!

– Már elkészülni étel. Akarsz még mást?

A kínai fiú riaszt fel gondolataimból. Figyelmetlenül nagy borravalót adok.

Koczor Tamás

::Nyomtatható változat::