Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

XXIX. nyári olimpia Kína. Mágikus idõpontban: 2008. VIII. 8-án 8 óra 8 perckor megkezdõdött a színpompás pekingi ünnepség megnyitója. A rendezõk minden idõk legnagyobb játékát ígérték. És ahogy néztem, az is lett teljességgel. Ha nem számítom a merényleteket, a hangos tüntetõket, a borzalmas meleget, az eget elszürkítõ szmogot, a Madárfészek felsõ karéjában strázsáló mesterlövészeket. Ilyen ma a világ.

De mégiscsak a sporté volt a fõszerep az elmúlt hetekben. Hiszen ezért jött el kétszáznégy ország megannyi versenyzõje! Felvonultak, ahogyan 1896 óta, elõször a görögök, azután ábécésorrendben a többiek; nyolcvanharmadikként, a zászlóvivõk közt a legeredményesebb olimpikonnal, Kammerer Zoltánnal az élen a mieink is, végül a házigazdák népes csapattal.

Micsoda show! Grandiózus jelenetek, tûzijáték és fényorkán. Li Ning a magasban „repülve” gyújtotta meg a lángot. Nem tudom, a négymilliárd embernek, aki nézte, mi tetszett a legjobban. Mire gondolt? Sport és üzlet? Dopping?

A négyórás megnyitó végén volt egy gyönyörû pillanat: fehér ruhás leányok karjukkal a felröppenõ galambokat jelenítették meg; néhány perc múlva a százezer nézõ is próbálta utánozni õket. Félsikerrel, de így is valami elmondhatatlan, fájó-szép békeóhajtás volt az egészben.

Grúz háború

Megdöbbentett a hír, hogy a pekingi olimpia napjaiban Grúzia „háborút” indított szakadár tartományának, Dél- Oszétiának a visszaszerzésére. Naivságuk is megdöbbentett: úgy vélték, hogy pont most, mikor békére szólított fel mindenki, sikeres lesz ez a meggondolatlan lépés…?

Az oroszok – száz év óta mindig – soha nem hagyják szó nélkül az õket is ért támadást. A felelet mindig megtorló akció. Mozgósítva, ha kell (lásd: 1956. november 1., Budapest) az egész hadsereget. Ahogyan most is.

Repülõk bombázták a védtelen falvakat, harckocsik és katonák taposták az ártatlan menekülõket… Miért ez a gátlástalan büntetés? Gyûlölet? – kérdezem magamban. Talán a mindenható politika, a hatalom mindenkori tisztázása vagy a mélyben húzódó sok értékes olajmezõ az, amiért néhány ezer ember kioltott élete csekélység.

Csíksomlyói búcsú

A Duna Televízió megismétli az elmúlt tizenöt év ünnepeit. Most éppen a 2000. esztendõt látjuk a gyönyörû napsütésben. Ahogy a hegyek körbeölelik az embereket, akik szavak nélkül is értik egymást, és tekintetükkel simogatják az arcokat. 1562 az évszám a kopott kõkereszten, kérés Istenhez: tarts meg bennünket, szegény magyarokat, õseink hitében! És kérés Máriához, aki mindig oltalmazta nemzetünket.

Zászlók lobognak, virágkoszorús Jézus- képek, táblás föliratok egy-egy csapat élén, öregek és fiatalok a kegyszobor körül. Fekete kendõs nénikék kapaszkodnak fölfelé, megállnak egy pillanatra: „Uram, irgalmazz! Krisztus, kegyelmezz!” – zsolozsmázzák alig hallható szavakkal.

Új évszázad

Megértem az új évezredet. Pusztulás és hanyatlás mindenütt. Menekülõk és gyilkosok. Földrengések és városokat elöntõ árvizek. Régen voltunk ilyen nehéz helyzetben mi, magyarok. Az erkölcsi züllés és rombolás beláthatatlan. Elérkeztünk oda, hogy az ország elhagyása mindennapos beszédtémájuk a fiataloknak! Pedig már régen össze kellett volna fognunk.

Arcok

A délutáni forgatagban. Gyûlölködés és irigység a legtöbb tekintetben. Hiányzik a figyelmes nagylelkûség. Az élet, most és régebben is, mindenkire mér csapásokat, fájdalmat és gyászt. De feledni és haraggal felelni minden közeledésre, ez végtelen szomorúsággal tölt el. Hozzá még a beteges hiúság és sikerhajszolás is köröttem. És árulás és rágalom. Mindez beárnyékolja napjaimat.

Bibliakiállítás

Kalocsán a fõszékesegyházi könyvtárban. A gyûjtemény legszebb kódexein és régi nyomtatványain keresztül mutatja be évszázadok Szentírás-kultúráját. A százötvenezer kötet közel ezer Szentírás- kiadást õriz, s ebbõl most száz ódon-szép példányt láthatunk. A barokk olvasóteremben szinte ragyognak a kopott aranyozott bõrkötésû ritkaságok. Mellettük több 13. századi pergamenkódexet csodálhatunk meg, s egy különös, mindössze pár milliméteres betûkkel írt zsebbibliát is.

A 15. századi õsnyomtatványok közül a legértékesebbek kerültek a vitrinekbe. A protestáns kiadványokban gazdag gyûjteményben Luther elsõ német fordításai mellett látható a reformátor kézjegyével ellátott, saját Szentírása. A vizsolyi Bibliát körben mûvészi metszetek, régi térképek, különleges méretû kiadások színesítik.

1. S. Bach

Régi, kopott lemezrõl szól hozzám az örvényes orgonamuzsika. Ez a zene nemcsak hangjegyekbõl, de számjegyekbõl is épül: egytõl a végtelenig. Mintha a templomban szundikáló nénikék és az égiek is ott bujkálnának a zengésben, s csillagkottafejek kelnének életre ebben a véget nem érõ istendicséretben.

Augusztus

Tiszta égbolt, vakító fények, hatalmas esõk. Itt-ott már csapzott, lombarany fák állnak az ablak elõtt. És eszünkbe jut Szent István királyunk, a régi, búzakoszorús ünnepek, hogy utána mindig gyors záporok verik az éjszakát. Évnyitók és benépesedett iskolák; fiataloktól lesz hangos a város. Kezdõdik a különös, szívós, feszült munka és otthoni élet.

Augusztus búcsúfényei villannak, a nyár emlékei. Milyen is a világ? Gyönyörû és fájó a gyorsan suhanó idõben.

Fenyvesi Félix Lajos

::Nyomtatható változat::