ÉnekKincsTár

Hozzászólás a cikkhez

A Szentháromság ünnepe utáni tizenötödik vasárnap Isten gondviselõ szeretetét hirdeti, és az Istenhez forduló, hívõ bizalomra int. Az óegyházi evangéliumi szakasz (Mt 6,24–34) a mindennapi, földi javakhoz köthetõ aggodalmaskodásról Isten országára irányítja a hívõ tekintetét: „…keressétek elõször az õ országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” Boldogan hagyatkozhatunk mennyei Atyánkra, mert aki üdvösségünket elvégezte, gondot visel földi életünkre is („…a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre.”). Heti énekünk, a Ki dolgát mind az Úrra hagyja (EÉ 331) szintén a gondviselõ Istenbe vetett bizalomra hív és int minket.

Az epistola (Gal 5,25–26) ugyancsak mindennapi földi életünk helyes irányára figyelmeztet: „Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint. Ne legyünk kérkedõk, egymást ingerlõk, egymásra irigykedõk.”

A vasárnap központi éneke a Minden e földön csak elmulandó (EÉ 372), mely szorosan kapcsolódik a bibliai szakaszokhoz: a mulandó, földi világ helyett Jézus Krisztushoz hív. Az eredetileg tíz versszakos ének szerzõjének nevét az egyes strófák kezdõbetûinek összeolvasásából (az akrosztichonból) tudhatjuk meg: MJCHAEL ÁTS.

Idõsebb Ács Mihály (1646, Kemenesszentmárton – 1708, Nemescsó) valószínûleg Vitnyédy István pártfogoltjaként jutott el a wittenbergi és a tübingeni egyetemre. Az ellenreformáció miatt el kellett hagynia gyõri rektorságát, éveken át bujdosott.

1683-ban Thököly dunántúli csapatának volt a tábori prédikátora. Több dunántúli gyülekezetben (Farád, Nemescsó, Devecser, Simonyi) szolgált. Kemenesaljai esperesi székfoglaló beszédében II. Rákóczi Ferencet az isteni gondviselés eszközének nevezte.

Tagja volt annak a dunántúli evangélikus értelmiségi körnek, amely igyekezett ellátni a hívõket a hiányzó magyar nyelvû kegyességi irodalommal. Énekeket (EÉ 264, EÉ 372, valamint az énekeskönyvünkben már nem szereplõ Szívem keserûségét), imakönyvet (Aranylánc) és elmélkedéseket írt (Boldog halál szekere).

Egyik szerkesztõje volt annak a Zöngedözõ mennyei kar (ZMK, Lõcse, 1692–1696) címû énekeskönyvnek, amelyben elkezdõdött a régi evangélikus énekkincs felélesztése és megújítása. A százegy éneket közlõ ZMK az 1635-tõl terjedõ úgynevezett protestáns énekeskönyvek evangélikus kiegészítéseként, toldalékaként keletkezett. Graduálénekünk ebben a gyûjteményben jelent meg elõször.

A szerzõ saját lelkéhez szóló, egyes szám elsõ személyben megalkotott verse a bensõséges vallásosság stílusában íródott. Az elsõ versszakban felállított ellentét (földi, mulandó, halandó – állandó) kettõsségébõl az állandó felé fordul. A 2–6. versszakban (EÉ 2–5. vsz.) az örök élet felé vivõ, az üdvözítõ Jézusba vetett hit és bizalom fogalmazódik meg. A lélek az élet minden helyzetében Jézus felé fordul, amit a versszakok végén lévõ kijelentés nyomatékosít (csak neved volna, Jézus, én számban; áldott nevedet, Jézus, vallanám; tetõled, Jézus, minden jót várok…).

A 7. versszakban a fokozás a csúcspontjára ér: „Lelkemmel együtt Nap s Hold az égen, / Csak téged kíván e földön minden, / Még a vizek is a nagy tengeren, / Téged imádnak, Jehova ISTEN.” A 8–10. versszak (EÉ 6. vsz.) könyörgése az örök élet boldogságát ígéri: „Siess, ó, Jézus! Siess eljõni! / Siesd lelkemet hozzád fogadni, / E bûnös testbõl mennybe bevinni! / Siess, ó, Jézus! Siess eljõni!”

Az ének a ZMK-ban nótajelzés nélkül jelent meg. Az énekeskönyvünk által hozzárendelt dallamot ebben a formájában A szokottabb egyházi énekek egyhangú melódiái… (Sopron, 1859) címû gyûjteménybõl ismerjük. Ez a régi magyar dallam oktávnyi hangterjedelmû, tonalitása c-eol. Mind a négy sornak azonos a ritmusa, a 2. és 4. sornak a dallama is. Az arányosan építkezõ, ereszkedõemelkedõ, majd ismét ereszkedõ dallammenet, a sor- és ütemismétlések a dallamot szerethetõvé és könnyen énekelhetõvé teszik.

H. Hubert Gabriella

::Nyomtatható változat::