Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Azok, akik Pál apostol leveleit olvassák, egy idõ után arra a meggyõzõdésre juthatnak, hogy bár Pál valóban Isten áldott eszköze volt az evangélium terjesztésében, s ahogyan õ fogalmazott, semmivel sem volt alábbvaló a legfõbb apostoloknál, egyszersmind nehezen elviselhetõ ember lehetett. Talán azért is, mert az evangélium felismert igazságával kapcsolatban nem ismert kompromisszumot. Azt várta el a munkatársaitól, amit önmagától: a teljes odaadást a Krisztus-hirdetés szolgálatában. Ezt pedig nagyon kevesen tudták elmondani magukról. A galatákhoz írt levél a konfliktusok levele – egy konfliktusos személyiség tollából.

Pál második és harmadik missziói útján járt a galaták, egy kelta eredetû, KisÁzsia északkeleti részén letelepedett törzs tagjai között. Tevékenysége nyomán keresztény gyülekezetek alakultak a vidéken, akikrõl azután – távollétében – igen aggasztó híreket kapott. Olyan keresztény misszionáriusok követték Pált a galaták között, akik azt tanították, hogy a keresztény hit teljességéhez nem elég a Jézus Krisztusba vetett hit, mert szükség van a mózesi törvénynek, különösképpen is a körülmetélkedés szokásának a megtartására. Magyarul azt bizonygatták, hogy a galatáknak elõször zsidóvá kell válniuk, s csak azután lehetnek valóban kereszténnyé.

Pál apostol úgy érezte, hogy ha a galaták elfogadják ezt a tanítást, azzal meghamisítják Krisztus semmihez sem fogható, egyetemes evangéliumát (amelynek nincs más feltétele, csak és kizárólag a hit), és visszahullanak a pogányság rabságába, ahonnan már egyszer megszabadította õket a Krisztus-hit.

Ó, esztelen galaták, ki igézett meg titeket?

Pál rendkívül éles hangon, szinte durván figyelmezteti a levél címzettjeit arra, hogy az az evangélium, amelyet õ hirdetett közöttük, továbbra is érvényes, és nem szorul kiegészítésre – hiszen õ maga kapta megtérésekor a damaszkuszi úton a feltámadott Jézus Krisztustól, s késõbb a legfõbb apostolok is jóváhagyták. Ugyanígy érvényes, és nem szorul kiegészítésre a galaták ezen alapuló hite sem. Jézusba vetett hitük az üdvösségük egyetlen kritériuma, nem állhat felette semmilyen emberi követelmény, még a mózesi törvény sem. Isten ezzel a hittel a teljes szabadságra hívta el a galatákat, szabadságra saját félelmeik, a társadalmi korlátok, a származás, a vagyoni helyzet, a nemi hovatartozás és a politikai meggyõzõdés kötelezettségei alól, mert Krisztusban „nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nõ, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Gal 3,28).

„Ha nem hiszel Istenben, nem is értheted meg õt!” (Alexandriai Kelemen)

„A keresztény tanítás Pál apostolnál a racionalizmus elleni merényletként robbant be a színtérre. Az én-te viszonyt ismét mindenek középpontjába állította… A hitet, amely gúnyt ûz az észbõl (…), ezt a hitet követelte Pál apostol az õt hallgatóktól.” (Polányi Mihály)

Magyar Bibliatársulat

::Nyomtatható változat::