Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Milan Krivda, Liszák Viktória és Fabiny Tamás

„Mily gyönyörûség, íme, lásd, amikor az atyafiak együtt muzsikálnak” – e sorok írója a 127. zsoltár szavait és Sumonyi Zoltán zsoltárparafrázisának dallamát dúdolta szeptember 6-án a rimaszombati evangélikus templomban Liszák Viktória lelkésznõ iktatásán, ahol a magyar és a szlovák hívek együtt – de mindenki a maga nyelvén – énekelték az egyházi énekeket.

Az 1786-ban épült rimaszombati evangélikus templom és a mellette álló parókia falai ismét megteltek élettel, énekkel. Tudni véltük, hogy most, ha egy napra is, de helyreállt az egyensúly. Keveredett a magyar és a szlovák szó, de mindnyájan tudtuk: ez így van jól.

Az akár történelminek is nevezhetõ ünnepi alkalmon magyarországi és szlovákiai egyházi és városi vezetõk részvételével Dušan German esperes iktatta be hivatalába Liszák Viktória (Viktória Lisáková) lelkésznõt. Az iktatási liturgiában – nem csupán jelképes elemként – az esperes átadta a lelkésznõnek a templom kulcsát, valamint egy magyar és egy szlovák nyelvû Bibliát ajándékozott neki.

„Esetemben a jelképeken túl a lelkészi munka legfõbb meghatározója a kétnyelvûség, mely mindenekelõtt érték és lehetõség” – fogalmazta meg a magyar nemzetiségû Viktória. Az újonnan beiktatott lelkésznõ teológiai tanulmányai után már élt ebben a közösségben, tehát nem ismeretlen „terep” számára a gyülekezet.

Az istentiszteleten igehirdetéssel szolgált Milan Krivda, a Szlovák Evangélikus Egyház Nyugati Egyházkerületének püspöke és dr. Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületének lelkészi vezetõje.

Milan Krivda igehirdetésében Mt 7,24–27 alapján a sziklára épített város képét használta fel arra, hogy kiemelje: a gyülekezet mindaddig szilárd alapokra építkezik, amíg Jézus Krisztus van a középpontban: Jézus Krisztusban érték a gyülekezet többnyelvûsége.

Szószéki szolgálatában Fabiny Tamás püspök a keresztény ember küldetését és a békéltetés szolgálatának fontosságát hangsúlyozta. 2Kor 5,18–20 alapján tartott igehirdetésben elhangzott, hogy Isten „megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát”. Így szólította meg a gyülekezetet és lelkészét: „Béküljünk meg Istennel, önmagunkkal és egymással! Rendezni kell a régi sérelmeket. Kedves Viktória! Tudom, hogy örömmel tetted magadévá a szlovákok és a magyarok közti megbékélés ügyét is. Tudnod kell, sokan támogatunk ebben.”

Az istentisztelet befejeztével elsõként Erdélyi Géza, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke kért áldást, illetve hangsúlyozta a rimaszombati református egyházi gimnáziummal való együttmûködés fontosságát. Ezután a többi helyi keresztény közösség – a katolikus, a református és a baptista – lelkésze, a rimaszombati rabbi, valamint a város és a gyülekezet vezetõi mondtak köszöntõt.

Czöndör István

::Nyomtatható változat::