evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

A Láthatatlan Színház neve remélhetõleg már egyre kevesebbeknek cseng idegenül. Idõrõl idõre többen ismerkednek meg ezzel a mûfajjal vándorként és révészként egyaránt. Az országban Székesfehérváron, Debrecenben és Budapesten mûködik társulat, melyek havi rendszerességgel tartanak elõadásokat az érdeklõdõk számára.

A székesfehérvári csoport révészeinek nagy része az Antiókhia katolikus közösségbõl került ki, remekül fejlõdõ csapat, sok elõadással egyre rutinosabbá válnak. A képzéseket és a darabok elõadásának jogát a Láthatatlan Színház két vezetõje, Körmendy Petra és Kovács Kata biztosítja nekik és bárkinek, aki szeretne csoportot alapítani. Õk vezetik a budapesti csoportot is, melynek révészei az ország különbözõ részeibõl jönnek össze havonta egyszer képzésre és egyszer elõadásra az egyetemi gyülekezetben. A sokszínû társulatot jellemzi, hogy egy állandó mag köré csoportosulnak több-kevesebb elõadáson szolgált révészek. Sokan itt kóstolnak bele elõször, milyen is vezetni egy vándort. A debreceni társulat mutat némi eltérést módszereiben, de céljuk nem tér el a másik kettõétõl.

A nyár végén azonban, valami új kezdeteként – régi igényt kielégítve – Láthatatlan Színház tábort szervezett a vezetõség a révészeknek kiváló elõadók meghívásával. Nagyszerû körülmények tették lehetõvé az intenzív képzéseket. Tágas terek, jó felszereltség és szép környezet segítette munkánkat Máriahalmon. Az eredetileg tizenkét fõsre tervezett, végül tizennégyre bõvített mûhelyben egyenlõ arányban képviseltették magukat a fehérvári és a fõvárosi stáb tagjai, valamint a debreceni csoportból is érkezett egy fõ. Voltak közöttünk tapasztalt és kevésbé tapasztalt révészek is, de nyitottsággal és odafigyeléssel gyümölcsözõ munkát tudtunk végezni.

Miután a tábor elején a vezetõ révészek segítségével átismételtük vagy éppen megtanultuk az alapmozdulatokat, következett a mindenki által várt trénerek egész napos munkája. Elõször Kiss Judit Ágnes költõ tartott igen intenzív képzést az érintésekrõl. Az elõzetes várakozásoknak megfelelõen játékos, ám hasznos, célravezetõ módszerekkel mutatta be az érintés fontosságát, amely a Láthatatlan Színház egyik alappillére, hiszen a látás kikapcsolásával a révész minden egyes érintésének minden rezzenése sokszoros információként jut el a vándorhoz.

A hét másik vendége Kiss György Ádám volt, a Rögtönzések Színházának vezetõje. Azért jött, hogy bemutassa a színészmesterséget nekünk, velünk, rajtunk. Kíváncsian vártuk, mit nyújthat a színészet a Láthatatlan Színháznak. A nap végén elégedetten és fáradtan nyugtáztuk, hogy e mesterség elsajátítása a jó révész elengedhetetlen feladata, hogy elõadásaink élvezetessé és még átélhetõbbé váljanak. Mindkét trénernek köszönettel tartozunk a sok újdonság és hasznos dolog átadásán kívül azért is, mert módszereik, játékaik rendkívül jó csapatépítõ hatással voltak a csoportra.

Esténként Petra tartott hangképzést, hiszen az érintés mellett a hangunk az a másik koncentrált terület, amelyet a vándor fokozottan érzékel. A napok programját papíron rövid áhítat zárta, ám az élmények, tapasztalatok cseréje csak ezután kezdõdött. A hét hátralévõ részében – közös munka eredményeként – remek darab született.

A tábor lehetõséget nyújtott arra, hogy megismerjük társainkat, valamint hogy tökéletesítsük munkánkat a képzésekkel, hogy Isten áldásával, neki tetszõ módon szolgáljunk embertársaink között, sikereinkkel rá mutatva. Soli Deo Gloria.

Pápai Attila vezetõ-révész, budapesti társulat

::Nyomtatható változat::