A közelmúlt krónikája

Hozzászólás a cikkhez

Német hagyományból származhatnak a turnirok – rézfúvósok –, akik legjobban kitartottak a falu hagyományápolásában

Sem óvoda, sem iskola, sem vízhálózat, sem út, sem térerõ: ez Zselyk – egy Beszterce-Naszód megyei magyar szórványtelepülés, ahol már minden harmadik ház üres, hétköznap jobbára csak öregek tesznek-vesznek a faluban, no meg a gyárak felszámolásával hazatért nagyszülõkorúak. A szórványtelepülés sorsáról egyeztettek az elmúlt hétvégén tartott falunapokon megyei, egyházi és minisztériumi elöljárók.

„Ilyen sokan rég nem voltak már itt a faluban” – néz végig egy templomba sietõ öregasszony a zselyki falunapokra összegyûlt mintegy háromszáz fõs „tömeg” láttán. Az „ilyen sokan” a csíksomlyói búcsún kevés lenne, de Beszterce-Naszód megye magyar evangélikus szórványtelepülésén, Zselyken a háromszáz lélek már tengert jelent. Ölelkezõ emberek, mosolygós arcok, kézfogások színtere a templomtér. Hazajött mindenki, akit érdekel a páratlanul szép település sorsa.

Ahol a part szakad

„Nem szabad leírni a szórványokat, hisz a szórvány önmagában nagy érték. A Beszterce vidékén, Zselyken elszigetelten élõ magyar evangélikusságnak hídszerepe volt a történelem során a magyarok és németek között, nyelvileg a magyarokhoz, felekezetileg a németekhez tartoztak, ma pedig unikátum ez a falu” – hangsúlyozza lapunknak a falunapokra érkezõ Adorjáni Dezsõ Zoltán evangélikus püspök.

Ám a demográfia kegyetlen tud lenni. Zselyken minden harmadik ház üres, hétköznap jobbára csak öregek tesznekvesznek a faluban, no meg a gyárak felszámolásával hazatért nagyszülõkorú zselykiek. Összesen hatvanan-hetvenen. Egykor hatszáz lelket tartottak számon, és az iskolában az I–VIII. osztályban váltásokban jártak a gyerekek a nagy létszám miatt.

A hetvenes évektõl kezdve a fiatalokat nagyobb városokba vitte az iparosítás, Besztercére, Marosvásárhelyre, s ott meg is telepedtek, családot alapítottak. A falunak sosem alakulhatott ki gazdasági központja, mert nem volt jó útja, nem járt ide busz sem. Éppen ezért a zselykiek így is szokták mondani: „Zselyk a világ vége”.

Zselyk a térképen

Besztercétõl 24 kilométerre délnyugati irányban, a Sajó patak völgyétõl balra, Sajónagyfalu, Szentiván, Péntek, Nagyida, Dipse és Fehéregyháza határai közt, egy katlanszerû mélyedésben fekszik Zselyk. A völgyet magas dombok veszik körül, és meredek utakon lehet csak a faluba jutni Fejéregyháza vagy Sajónagyfalu felõl.

A köves úton a faluba leereszkedõt bukolikus kép fogadja: a patakban totyogó vagy éppen az utca közepén pihenõ libák gágognak-sziszegnek haragosan az idegenre.

Letagadhat ez a hely egy századot. Reklámoknak, plakátoknak még híre sincs a kerítéseken, sõt kocsma sincs a faluban. Ha a krumpli nem terem is úgy, mint a Székelyföldön, de a bor s a pálinka mindig kikerül a gyümölcsösbõl. A helyiek szerint a rendszerváltás sok újat nem hozott a településnek.

Nadrágszíjparcellák

A közös havasi legelõt és erdõt mai napig sem szerezte vissza a közösség. A földek elhelyezése is tisztázatlan, bár tulajdonpapírja van mindenkinek. „Forradalom után egyesületbe álltunk, és közösen akartuk megdolgozni a földeket, majd kiparcellázták, de nem oda, ahol az eredeti tulajdonok voltak, hanem ahova sikeredett. Van, akinek olyan területet parcelláztak, hogy a szélessége 70 centiméter és a hosszúsága másfél kilométer.”

„Nekünk a ház mögött volt kertünk valamikor – mondja Magyarosi Tibor, aki Besztercén él, de Zselyken született –, de nem tudjuk bizonyítani, így máshol adtak nekünk tulajdont. Az erdõt visszakaptuk, de a közöst, ami a falué volt, a község elvette. Nekem 1 hektár 30 árból 35 árat adtak vissza Galacon.” Egy beszédünket hallgató zselyki közbeszól: „De adtak olyannak is, akinek azelõtt ott sosem volt földje.”

Sorskérdések

A környéken páratlan a szász eredetet bizonyító zselyki népviselet. Az evangélikus vallású, magyar anyanyelvû zselykiek szász eredetérõl írnak a történészek, de a tatárpusztítás után székelyeket is telepítettek ide. Német hagyományból származhatnak a turnirok – rézfúvósok –, akik legjobban kitartottak a falu hagyományápolásában. Apáról fiúra maradt hangszerek csillognak minden jelentõsebb rendezvényen, s az istentisztelet kezdete s vége is az övék.

A magyar szórványtelepülés sorsa – ahol már sem óvoda, sem iskola nem mûködik, ahol nincs vízhálózat, út, sõt térerõ sem, s ahova a régi lakosok is csak hétvégén vagy szabadság idején járnak vissza – megyei, egyházi és minisztériumi elöljárókat is aggaszt. A falunapon Adorjáni Dezsõ Zoltán evangélikus püspökön kívül Szilágyi János Beszterce-Naszód megyei prefektus, Liviu Rus megyei tanácselnök, illetve Kocsis András megyei RMDSZ-elnök is megjelent.

Borsos K. László tanfelügyelõ, a Pro Zselyk Alapítvány elnöke az ez alkalomból tartott tanácskozáson elmondta, az út- és a vízhálózat kialakítására már elvégezték az elõtanulmányt. Borsos faluház építését javasolta, mely meglátása szerint beindítaná a faluturizmust. A háztervet Petka Szilvia budapesti építész ismertette. Petka a volt iskolaépület helyére tervezte a faluházat, annak egészséges tégláit is felhasználva, ezáltal megtartva a volt iskolaépület szellemiségét is.

Szilágyi János megyei prefektus szerint azonban a falunak más prioritásai vannak. „Elõbb a földügyeket kellene rendezni, hisz sem legelõje, sem közösségi erdeje nem került még vissza.” Adorjáni püspök is óvatos: „Minden helyzetnek megfelelõ megoldást kell keresni, nem kell olyasmit álmodni, ami nem jó a falunak, ami nem talál ide.”

Mayla Júlia

::Nyomtatható változat::