Keresztény szemmel

LELKI ÉRTÉKEK

Hozzászólás a cikkhez

Szabadság szavunknak kettõs tartalma van. Az egyik: szabadság általában – politikai szabadság, az egyén szabadsága a közösséggel szemben. A másik: szabadság lelki, spirituális értelemben. Nézzük elõször az elsõ jelentést!

A szabadság a népek életében a legjobban áhított érték. A történelem során a 19. és a 20. század forrongó eseményei adták meg a gyarmati sorban élõ országok függetlenségét és népeik szabadságát. Nem közömbös azonban, hogy egy nép öntudatra ébredése, nemzeti függetlensége és szabadsága mikor kezdõdik, hány évszázadra tekint vissza, és milyen nyomokat hagy maga után történelmében. Ez a szabadság sem teljes, tökéletes, hanem a környezõ államokhoz fûzõdõ jószomszédi viszony figyelembevételével kialakított, „korlátozott”, más szóval bizonyos adottságok tudomásulvétele mellett megvalósuló szabadság.

Az a hevenyészett, a felszínes gondolkodásban gyakran megjelenõ elképzelés, amely szerint „azt cselekszem, amit akarok”, felelõtlen és tarthatatlan magatartásforma. Sokkal inkább igaz az, hogy az egyén szabadságának határa a másik ember szabadságának kezdeténél húzódik.

Alekszandr Szolzsenyicin arrõl ír Sárik címû elbeszélésében, hogy egy fiatalember egy hideg téli napon szabadon ereszti Sárik nevû kutyáját, s aztán egy csábítóan finom csirkecombot dob a lábai elé. A kutya elõször kémleli, aztán megszagolja az odavetett csalétket, majd otthagyja, s elfut a folyó felé a hóban. Az elbeszélés utolsó mondata így hangzik: „A ti csirkecsontjaitokra nincs szükségem, adjatok nekem szabadságot!”

A totalitárius államhatalom ezt „játszsza el” az egyénnel és a kiszolgáltatott kisebb népközösségekkel. Ezért aztán kiszolgáltatott, töredékes marad a szabadságuk. Sokszor csak látszatszabadság; gyakran nagyobb a kötöttség, mint a szabadság.

Fiatal pár táncolni készül a parketten. A hölgy a férfihoz: „Te mit táncolsz? Én keringõt.” „Én pedig tangót szeretnék” – hangzik a válasz. Végül a zenekar rock and rollt játszik. Így éljük meg a szabadságot: mintha választhatnánk, ám – akár a legcsekélyebb jelentõségû ügyekben – más dönt helyettünk. Van esélyünk arra, hogy a párkapcsolatunkban mégis egyszerre lépjünk, akár tánc közben is.

Pál így ír 2Kor 3,17-ben: „…ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.” Ez a spirituális értelemben vett szabadság. Isten Lelke bennem él, történjék velem bármi, õ tud róla. Nem külsõ események, történelmi szükségszerûségek, politikai ármánykodások kiszolgáltatottja vagyok, hanem egyedül Isten dönt sorsom felõl. S ez szabaddá tesz minden földi személytõl és minden várható vagy bekövetkezõ eseménytõl. Ez az Úr iránti bizalom kiûzi a félelmet, és szabaddá tesz arra, hogy jót, netán rosszat egyedül az õ kezébõl fogadjak el. Igazi szabadság a hozzá fûzõdõ teljes bizalom belsõ lelki kötöttségében.

Így élte földi életét és szolgálta Urát Pál apostol. Hol börtönben, hol hajótörést szenvedve, máskor helytartók és fejedelmek elõtt vád alá helyezetten, ismét máskor saját népétõl kárhoztatottan, de mindvégig Ura kezében, teljes belsõ békességben. Ez az igazi túlélés egyetlen hiteles módja. Ezt tették a huszadik század keresztény üldözöttei olykor sötét börtöncellák dohos levegõjében vagy távoli országokba számûzöttként. Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.

Nincs nagyobb kincs, mint sorsunk sötétlõ, zord árnyainak fenyegetettségében is erre a belsõ, mindenki kénye-kedvétõl független lelki szabadságra eljutni s ebben boldogan élni. Ezt a kincset kérni Istentõl legsürgõsebb imádságunk.

D. Szebik Imre

::Nyomtatható változat::