Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas. (Zak 9,9)

Advent elsõ hetében az Útmutató reggeli s heti igéi a Jézushoz való meg- vagy visszatérésre hívnak. Ebben az új egyházi évben útravalóul szánjuk Luther örök érvényû szavai mellett a Liturgikus könyv ünnepi bevezetõ igéit és a Gyülekezeti liturgikus könyv ünnepekhez rendelt zsoltárainak antifónáit vagy egy-egy verssorát. Két advent között „Készítsétek az Úrnak útját, mert megjelenik az Úr dicsõsége, és mindenek egyszerre meglátják – így szól az Úr.” (Ézs 40,3.5; LK) Térjetek meg, és „jobbítsátok meg élteteket, keresztyének, mert ím elközelgett a mennyeknek országa” (GyLK 686)! Az új kezdetben – névünnepén – András apostol példája is segíthet, aki élõ híddá lett testvére számára, s Jézushoz vitte Pétert: „Megtaláltuk a Messiást…” (Jn 1,41) Ezzel indul a keresztény élet, azért jött elõször e földre Jézus, hogy megkeresse s megtartsa az elveszettet. „Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád…” Ha már bevonult az életünkbe, kiáltsuk sokaknak: „Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban.” (Mt 21,5.9) Krisztus visszajövetelének sürgetõ közelsége Pálnak ezt jelenti: „…most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívõkké lettünk…” A gyakorlati megtérés pedig: „…öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust…” (Róm 13,11.14) Péter folytatja: „Õt szeretitek (…), õbenne hisztek (…), mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét.” (1Pt 1,8–9) Jézus visszajöveteléig már csak „egy igen-igen kevés idõ, és aki eljövendõ, eljön, és nem késik. Az én igaz emberem pedig hitbõl fog élni…” (Zsid 10,37–38) Hétköznapi advent: „…élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az õ tetszésére (…), és növekedjetek az Isten ismeretében.” (Kol 1,10) Krisztus eljövetelének várása nem jelenthet tétlenséget: „…vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét.” (1Thessz 5,8) Az új egyházi évben is minden pénteken ama „nagy” péntekre emlékezünk, amikor Jézus Urunkat megcsúfolták s kigúnyolták: „Üdvöz légy, zsidók királya!” (Mt 27,29) Második eljövetelérõl szólt Jeruzsálem elleni panaszában a keresztre menõ Jézus: „Mert mondom nektek: nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!” (Mt 23,39) Ez az üdvözlés szó szerint azonos a jeruzsálemi bevonulásakor felhangzott kiáltással. Így fonódik egybe Jézus elsõ és utolsó földi eljövetele. Legyen ennek az adventnek mindannyiunk számára ilyen következménye: „De õt, a fényest, nagyszerût, / Mindörökre látom.” (Ady Endre: Az Úr érkezése) Hozsánna: „…Uram, segíts meg!” Ments meg, üdvözíts! „Áldott, aki az Úr nevében jön!” (Zsolt 118,25.26) Az Úr Jézus „Krisztus a te királyod, kit Isten egyenest neked ígért, s kinek tulajdona vagy, hogy csak õ uralkodjék rajtad. Õ vált s szabadít meg mindentõl, ami eddig megterhelt, legyûrt és fogva tartott!” – tanít reformátorunk. Mi pedig kérjük Megváltónkat: „Ó, szállj közénk, Királyunk! / Íme, eléd kiállunk: / A sötétség elmúljon, / A hit fénye ragyogjon!” (EÉ 131,4)

Garai András

::Nyomtatható változat::