Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2008
- 48
- Új nap – új kegyelem
Napról napra
Hozzászólás a cikkhez
Új nap – új kegyelem
Vasárnap
Ragyogjon rá orcád szolgádra, segíts rajtam hûségesen! Zsolt 31,17 (Kol 1,12; Mt 21,1–9; Róm
13,8–12/13–14/; Zsolt 24) Advent van. Az utcákon kigyúltak a fények. Ragyogásuk betölti
az ünnepi idõszakot, hogy aztán az ünnep elteltével kihunyjanak. Isten arcának
ragyogása – jelenlétének fénye – azonban az ünnep után is betölti életünket, és hûségesen
velünk marad, ha az ünnepen valóban õt keressük és ünnepeljük, õt, aki azért
lett emberré, hogy önmagát ajándékozza nekünk.
Hétfo
Kerestem köztük valakit, aki építené a falat, és odaállana a résre színem elé az országért, hogy ne
pusztítsam el, de nem találtam. Ez 22,30 (Fil 2,8; 1Pt 1,8–9/10–13/; Ézs 59,15b–21) A megelõzõ
versekben Ezékiel így panaszkodik Jeruzsálem omladozó falait látva: „Prófétái mázolják
a habarcsot, hiábavalóságot látnak, hazugságokat jósolgatnak nekik, amikor ezt mondják: »Így
szól az én Uram, az Úr…« – pedig az Úr nem szólt.” (28. v.) Az olyan igehirdetõk prédikációja,
akikhez az Úr nem szólt, mégis az Úr nevében beszélnek, csupán habarcs, amely
alkalmatlan az Isten országának a lelki épületén, az egyház omladozó falán tátongó rések
befalazására. Azoknak az igehirdetõknek a szava viszont, akik által valóban Isten
szól, erõs tégla, amely alkalmas az újrafalazásra, az épület megmentésére.
Kedd
Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját
tedd maradandóvá! Zsolt 90,17 (Lk 5,5; Zsid 10,32–39; Ézs 60,1–14) Mindent lehet, csak
akarni kell! – tartja a közfelfogás. Pedig az embernek nincs hatalmában munkája eredménye.
Miénk ugyan a fáradság, de Isten jóindulatán múlik az eredmény. A zsoltáros imádságában
ezért kéri Istent kétszeres nyomatékkal: „Kezeink munkáját tedd maradandóvá…!”
Szerda
Imádkozva nyújtom feléd kezem, lelkem utánad eped, mint a kiszikkadt föld. Zsolt 143,6 (Jn
7,37–38; Kol 1,9–14; Ézs 60,15–22) A zsoltáros kegyességének indítéka és hajtóereje Isten
utáni állandó vágyakozása. Nemcsak Isten ajándékaiért imádkozik, hanem érzi,
hogy lelke legbelsõ vágyát csak maga Isten töltheti be jelenlétével. Karácsonyra készülünk,
annak ünneplésére, hogy Isten emberi testben született a földre, hogy az
emberi léleknek ezt a teremtésbõl fakadó vágyát betöltse. De nem halt-e ki ez az Isten
utáni õsi vágy a 21. század emberébõl? Él-e lelkünkben ez az Isten utáni sóvárgás? Pedig
a Krisztussal való közösségben ez a vágyunk teljesülhet. És életünk is csak így lehet
kiszikkadt földbõl gazdag termést érlelõ szántófölddé.
Csütörtök
Boruljon le elõtte minden király, minden nép õt szolgálja! Zsolt 72,11 (Mt 2,2; 1Thessz 5,/1–3/4–8;
Ézs 61,1–6) A történelem arról szól, hogy a föld népei idõrõl idõre hogyan próbálják
uralmuk alá hajtani egymást. A királyok, császárok és diktátorok saját népüktõl is elvárják,
hogy õket szolgálják. Isten uralmáról és Isten szolgálatáról azonban se a vezetõk, se
a vezetettek nem akarnak hallani. Pedig Isten szolgálata az egyetlen, amely nem szolgaság.
Itt a földön – király vagy közember – csak akkor lehet szabad, ha Istent szolgálja, ha
akarata szerint, neki felelõsen él a ráruházott kis vagy nagy hatalommal.
Péntek
Az én Istenem elküldte angyalát, és az bezárta az oroszlánok száját, úgyhogy nem bántottak engem.
Dán 6,23a (ApCsel 12,7; Mt 27,27–30; Ézs 61,7–11) Dánielt azért vetették az oroszlánok
vermébe, mert a király tiltó rendelete ellenére nyíltan gyakorolta vallását, és naponta
nyitott ablak mellett hangosan imádkozott. Dániel nem volt exhibicionista,
csak megértette: hitét éppen akkor kell nyilvánosan megvallania, amikor azt a földi
hatalom tiltja. Isten ezt igazolta azzal, hogy megmentette õt az oroszlánoktól.
Szombat
Ámósz így szólt: Pásztor vagyok én, és fügét termesztek. De elhívott engem az Úr a nyáj mellõl, és
ezt mondta nekem az Úr: Menj, és prófétálj népemnek, Izráelnek! Ám 7,14–15 (Lk 5,10–11; Mt
23,37–39; Ézs 62,1–5) Isten arra bízza igéjét, akire akarja. Az igehirdetõt soha nem
származása vagy elõélete, hanem az igéhez való hûsége minõsíti.
Véghelyi Antal
::Nyomtatható változat::
|