Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2008
- 48
- Sóhaj a lõcsei temetõ megmentéséért
Kultúrkörök
Hozzászólás a cikkhez
Sóhaj a lõcsei temetõ megmentéséért
| A Zsedényi-Pfannschmidt család leromlott sírja |
A Szepességbe vetõdve a magyar utazó
találkozhat a szellemi és mûvészeti gazdagság
emlékeivel, a hajdani lakókat
azonban már nem találja a helyükön, kihaltak,
kényszer hatására elhagyták szülõföldjüket.
Bizony a hajdani német ajkú,
de magyar érzelmû cipszerek már
csak mutatóban vannak itt, a magyar és
német szó csak egy-két idõs ajkán hangzik
fel. A régi cipszer világgal való találkozásért
ezért ki kell zarándokolni az
ódon, féltett városi temetõkbe. Ezek a
cipszer nekropoliszok hûségesen õrzik
lakóikat, tanúskodnak a hajdani virágzásról.
A temetõk így válnak hallgatag,
de mégis sugárzó emlékeivé a Felvidék
mára már nagyrészt Atlantiszként elsüllyedt
polgári kultúrájának.
A Szepesség két városában, Késmárkon
és Lõcsén ellátogatva az evangélikus
temetõkbe a különbség mellbevágó volt.
A késmárki temetõrõl a Németországba
kitelepített szlovákiai németek (kárpátnémetek)
szervezetének támogatásával,
Nora Baráthová avatott tollú késmárki
helytörténész adatai alapján szép kiállítású,
német–szlovák nyelvû temetõkönyv
jelent meg, amelyet az új evangélikus
templomban megvehet a látogató. Színes
térkép, a fontosabb sírokat és családokat
jelzõ számozott térképvázlat segít az eligazodásban.
A temetõkapun belépve tábla fogadja a
látogatót a temetõben nyugvó legnevesebb
személyek neveivel. Nem utolsósorban
felirat hívja fel a figyelmet rá, hogy
egy németországi alapítvány, a Messerschmitt-
Stiftung támogatásával tartják
rendben a sírokat. Ilyen elõzmények után
nem is csodálkozunk, mikor a sírokat valóban
rendben, a kovácsoltvas kerítéseket
pedig a helyükön találjuk. A temetõt láthatóan
õrzik, gondozzák, ápolják, az érdeklõdõt
segítõkész helyiek kalauzolják
el a legtávolabbi zugokba is.
Sajnos Lõcsén éppen az ellenkezõ kép
fogad. Pedig a helyi evangélikus gyülekezet
felügyelõje, Astrid Kostelníková aszszony
nagy szeretettel és felkészülten fogad:
ott van kezében az 1950-es években
készült kéziratos temetõkatalógus, amelyben
megtalálható részletes temetõvázlat,
a sírok pontos, számozott helye, sõt a neves
sírfeliratok jó részét is megörökítették.
A szocializmusban a városi pártvezetés
azért, hogy ne ismerjék ezt a régi cipszer
temetõt, 1958-ban elrendelte, hogy ne temetkezzenek
többet ide. Ennek azonban
jó hatása is volt, mert nem kellett új sírok
miatt háborgatni a régieket.
A lõcsei sírkert állapota mára azonban
vészesen leromlott. A hajdani nagy evangélikus
gyülekezet létszáma kétszáz fõre
csökkent. A temetõben nyugvó régi nagy
német és magyar ajkú cipszer családok
utódai, akik gondos kézzel ápolták volna
a sírokat, nagyrészt elfogytak, vagy távol
élnek. A nagy hírû, történelmi temetõ
gondozásához szükséges jelentõs anyagi
és szellemi erõ így nem áll rendelkezésre.
A temetõ szélén egy sávot utcakialakítás
miatt fel kellett számolni, egy sor míves,
faragványos sírt, kerítést, nagy lõcsei családok
emlékeit fel kellett forgatni, odébb
kellett tenni.
Egyes sírok valóságos mûremekek;
szomorú nõalakok, görög vázák, kõszarkofágok
õrzik a hajdani polgári jólét emlékét.
Az idõ vasfoga megrágta õket, de
fõleg a – rendszerváltás óta egyre gyakoribb
– sírlopások és vandál rombolások
nem kegyelmeznek ezeknek a gyönyörû
mûalkotásoknak. Sírszobrok letört maradványai
jelzik a hiányt. Bár a temetõt
ma már kulcsra zárják, a sírok õrzése és
védelme egyelõre mégis megoldatlan.
Pedig a lõcsei temetõben is megjelent
a Késmárkon oly aktív Messerschmitt-
Stiftung, de itt csak egyes sírokat hoznak
rendbe, fõleg amelyeket németnek ítélnek.
Így fordulhat elõ, hogy amíg például
az egyik neves lõcsei polgárdinasztia,
a Probstnerek sírja gyönyörûen helyre van
állítva, addig a magyar evangélikus egyháztörténetben
nagy szerepet játszó, nevét
is magyarosító másik – ugyancsak
lõcsei – családé, a Zsedényieké (Pfannschmidteké)
omlik-romlik.
Az evangélikus gyülekezet megteszi,
ami saját erejébõl telik, de nincs elegendõ
anyagi forrása a temetõ õrzésére, a sírok
teljes körû gondozására. A gyülekezet
tagjai a temetõ történeti és mûvészeti
értékének tudatosítása végett a szép
temetõkápolnában jó idõben áhítatot
tartanak, majd felkeresik az itt nyugvó
nagy személyiségeket, akik Lõcse és a
Szepesség fontos szereplõi voltak, és
megemlékeznek róluk.
Jó lenne átgondolni és felmérni, hogy
esetleg szervezhetõ-e külsõ, magyarországi
segítség, amely hozzájárulna e
nagy értékû, egyházi múltunk és nemzeti
önbecsülésünk szempontjából fontos
temetõ további romlásának megállításához,
a sírok gondos ápolásához. Elsõként
talán fontos lenne egy, a késmárkihoz
hasonló, gondosan összeállított temetõdokumentáció,
temetõkönyv kiadása.
Jó lenne, ha a Magyarországi Evangélikus
Egyház képviselõi is érdeklõdnének,
meglátogatnák a temetõt. Egyházunk
talán vállalhatná a Zsedényi-
Pfannschmidt-sír rendbehozását! Hiszen
itt nyugszik például Zsedényi Ede
egyetemes felügyelõ, aki hatalmas alapítvánnyal
segítette annak idején az egyházat,
de ebbõl a családból került ki
Pfannschmidt Keresztély is, aki lõcsei lelkészként
az elsõ tiszakerületi szuperintendens
volt. Figyelemfelkeltéssel, öszszefogással
talán még lehetne valamit
tenni a lõcsei temetõ megõrzéséért, bár
már a huszonnegyedik órában vagyunk.
Czenthe Miklós
::Nyomtatható változat::
|