Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Ferdinand Hodler neve evangélikus szempontból a hannoveri városházán látható történelmi tablóképe miatt jelentõs. Õ volt az a mûvész, aki Hannover történetének egyik legemlékezetesebb pillanatát megörökítette. 1533-ban a város patrícius származású, konzervatív városatyái nem akarták felvenni az evangélikus hitet. Erre a szóvivõ a piactéren felszólította a polgárokat, hogy tegyék fel a kezüket azok, akik szeretnének evangélikusok lenni. Olyan sokan tették fel a kezüket, hogy a tanácsnak meg kellett hajolnia az akaratuk elõtt, és a tanácsosok ezután elhagyták a várost. A képnek, mely ezt az eseményt hivatott ábrázolni, Hodler az Egyetértés címet adta.

A szimbolista mûvész szinte egész életmûvét felvonultató kiállítás egyébként azért is különleges élmény, mert Hodlernél mûvészet és személyes sors jól követhetõen fonódik egybe, vagy hat egymásra.

Ahogy idõrendben halad az ember, és veszi szemügyre az egymást követõ képeket, egészen közelivé válnak számára a Hodler életét meghatározó események. Különösen megrendítõek a feleségének, Valentine Godé-Darelnek a betegségével, haldoklásával és végül elhunytával szembesítõ alkotások.

A paralellizmusok Hodler specialitásai. Ezek közül érdemes megemlíteni az Eurythmia címû képét, melyen öt férfi halad egy köves, avarral borított úton. Az öt figura mind ugyanazt az elmúlásképzetet illusztrálja. Hodler a kép kapcsán így vall a halálról: „A halál úgy közelít hozzánk, hogy életünk minden egyes pillanata egy szép nyugodt mozdulat és egy azzal ellentétes másik. Egész életünket ez tagolja, ez ad neki valami egészen másfajta ritmust. A halál gondolata roppant erõvé válik, ha tudatában vagyunk mindennek… Csak meg kell nézni az Eurythmiát! A férfiak, akik szembemennek a halállal: õk megértették, mit jelent szellemi erõvé változtatni a halált.”

A gondolat elsõre talán túlzó. De hadd emlékeztessek arra, hogy a Lutherrózsa kellõs közepén egy fekete kereszt van, melyrõl Luther azt mondta: „A kereszt legyen fekete, mivel megöl, és kell, hogy fájjon is! De a szívet meghagyja saját színében. Mert a keresztre feszítettben való hit által élhet az igaz ember.”

Hodler festményeit szemlélve – akinek sokszor kellett szembenéznie a halállal és szerettei elvesztésének fájdalmával – különösen is igaznak érezzük azt, hogy csak a gyászoló hihet igazán. És C. S. Lewis nyomán valahogy így fogalmazhatjuk meg ennek lényegét: e világi szenvedéseink és gyászunk talán az a görbe tükör, melybe tekintve bepillanthatunk abba az országba, ahol nem lesz többé sem könnyhullatás, sem fájdalom.

Egy szimbolista látomás – Ferdinand Hodler életmû-kiállítása. Szépmûvészeti Múzeum, Budapest XIV., Dózsa György út 41. Nyitva december 14-ig, keddtõl vasárnapig 10 és 18 óra között, csütörtökön a Múzeum+ rendezvények keretében 22 óráig. További információk a szepmuveszeti.hu honlapon. Egy

Réz-Nagy Zoltán

::Nyomtatható változat::