Napról napra

Hozzászólás a cikkhez

Vasárnap

Istenben élünk, mozgunk és vagyunk. ApCsel 17,28a (Zsolt 139,16; Lk 21,25–33; Jak 5,7–8; Zsolt 68,1–19) Adventi lelkülettel Krisztusra várunk. Rá, aki egészen közel hozza Istent. Aki által végre önmagunk lehetünk, mert benne megtaláljuk magunkat. Létünk gyökerei Istenben vannak, belõle táplálkozik minden élet. Rá várunk, Jézusra, hogy jöjjön már, õt kérjük, hogy maradjon bennünk és körülöttünk. Legyen kezdet és vég, mozdulat és megállás. Istenben lenni, lelkünkben õt megtalálni, hozzá visszatalálni, adventi csendben benne és nála megpihenni. Istenben vagyunk, így mondja õ: „Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek.” (Jn 14,20)

Hétfo

Ha megvalljuk bûneinket, hû és igaz õ: megbocsátja bûneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. 1Jn 1,9 (Zsolt 79,9; Zsid 6,9–12; Ézs 62,6–12) Jön Krisztus: a bûnöket megbocsátó, a bûnösön könyörülõ, az elveszettet megkeresõ, a gonoszságtól megtisztító. Advent várakozás a hû és igaz eljövetelére. Hiába vesz körül külsõ fény, meleg, pompás ragyogás, az ünnepre nem leszünk készen, amíg meg nem valljuk, fel nem ismerjük õt, útjából el nem gördítjük, le nem tesszük bûneinket, s azután amíg õ föl nem emel és el nem indít bennünket. Jézusra várunk, hogy belülrõl sugározzon a tiszta fény, a megbékélt lélek öröme.

Kedd

Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek õáltala. Kol 3,17 (Hag 2,4; Jel 2,12–17; Ézs 63,7–16) „Azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb…” (Fil 2,9) A legszebb név e földön, amely a testté lett Igét jelöli; Jézust, a Krisztust várjuk adventi lelkülettel. A szeretet és a megbocsátás, az egymásért való fáradozás belülrõl fakadó vágyától lesz szép az év legszebb idõszaka! A vágyból tett lesz, ha az õ nevében járunk, s Lelkének munkája nyomán áldás lesz azon, amit eltervezünk.

Szerda

Egy dadogó süketet vittek Jézushoz, és kérték, hogy tegye rá a kezét. Mk 7,32 (Zak 8,21; Jel 2,1–7; Ézs 63,17–64,3) Adventi lélekállapot: Krisztushoz menni és feltárni szégyenkezés nélkül mindazt, ami gyógyításra szorul. Rá várunk, mert nincs, aki segítsen legyõzni a félelmet, a dadogást, aki elvenné a süketséget, mikor megszólal az igazság, amikor hozzánk szól az ige. Emelt fõvel járni, tiszta szavakkal szólni, élesen hallani – olyan jó lenne. S mennyire nem vagyunk még kész – de õ jön, és megszán, és ránk teszi a kezét. Igen, miránk is. Ha akad, aki hozzá visz… Adventi lélekállapotból fakadó tett ez is: a másikat Krisztushoz vinni.

Csütörtök

Jézus így szólt: „Aki hozzám jön, hallja beszédeimet, és azok szerint cselekszik: megmutatom nektek, kihez hasonló. Hasonló ahhoz a házépítõ emberhez, aki leásott, mélyre hatolt, és a kõsziklára alapozott.” Lk 6,47–48 (Neh 2,20a; 2Kor 5,1–10; Ézs 64,4–11) Adventi feladat, hogy számba vegyük, meddig jutottunk, hol tartunk, mit építettünk, mit romboltunk. Magunkban, másban. Lehet-e újrakezdeni? Hol rontottuk el? Már az alapozásnál? Még idõben megjavítható: ha most hozzá megyünk, Krisztus szól, s igéje alap, igazság, kõszikla, bizonyosság. Advent: idõ adatik, hogy halljunk, cselekedjünk, mélyre hatolva szilárdan alapozzunk.

Péntek

Krisztus mondja: „Az én Atyám házában sok hajlék van.” Jn 14,2a (Zsolt 84,5; Lk 22,66–71; Ézs 65,1–16) Adventi élmény: az otthon melege, fénye, illata, csendje, harmóniája, a család közössége. A házban, amely az otthonunk. Ahol minden, ami csak van, örökkévaló és biztos, ahol helyünk van, ahol szeretet vesz körül. Jézus azt ígérte, hogy helyet készít, s ahol õ van, mi is ott lehetünk vele. Krisztusra várunk, mert õ hozza el nekünk a meghittséget, az atyai házba csak általa találunk haza.

Szombat

Uralma tengertõl tengerig ér, és a folyamtól a föld végéig. Zak 9,10c (Lk 1,31.33; 1Thessz 4,13–18; Ézs 65,17–25) Krisztusra várunk, aki igazságban és békében uralkodik. Uralkodó – aki szolgálni jött közénk, beteget gyógyítani, elesettet felemelni, sírót vigasztalni, elveszettet megkeresni és legvégül életét áldozni. Királyunk érkezik hozzánk, aki igaz és diadalmas (Zak 9,9). Várva várt királyunk érkezésére való adventi készülõdésünk legyen õhozzá méltó: komoly, bensõséges, õszinte, tiszta, átszellemült.

Kõháti Dóra

::Nyomtatható változat::