A közelmúlt krónikája

Hozzászólás a cikkhez

Az erdingi vendégekkel (a kép jobb szélén a tudósító bonyhádi lelkész)

Nem a bonyhádi gyülekezet az egyetlen, amely ebben az évben emlékezik meg arról a tragédiáról, mely hatvan évvel ezelõtt mély nyomot hagyott családokban és egyházközségek közösségében egyaránt.

A német ajkú gyülekezetekben sokszor a családok nyolcvan-kilencven százalékát is kidobták házaikból az akkori hatalom képviselõi, hogy helyet adjanak azoknak, akiket a történelem ugyanúgy megtépázott, akiknek ugyanúgy kellett elhagyniuk szülõföldjüket, akár a Felvidéken, akár a Székelyföldön éltek egykor. A házak, a vagyon elvételét tetézte az, hogy összeírás alapján az itt élõ németség nagy részét kiûzték az országból, a háborúban vesztes Németországba irányítva õket, ahol új életet kellett kezdeniük. Így fogyott a bonyhádi gyülekezet létszáma is egytizedére, és az egykor nagy létszámú evangélikusságnak a mindennapokban kellett megküzdenie azért, hogy maradjon gyülekezet ezen a helyen.

Istentisztelet keretében emlékeztek meg november 9-én a bonyhádi evangélikusok a hatvan évvel ezelõtti kitelepítésrõl, emléktáblát állítva azoknak a német nemzetiségû és anyanyelvû hittestvéreinknek, akik nem élhettek szülõföldjükön, mert kiûzték õket hazájukból.

Az ünnepen igehirdetéssel szolgált az erdingi testvérgyülekezet lelkésze, Martin Schwenk is, aki azért is érkezett küldöttség élén a München melletti településrõl, hogy újragondolják a helyiekkel a két közösség korábban is erõs ifjúsági kapcsolatait. A kitelepítés miatt meggyengült gyülekezeteknek nagy kérdése, hogyan tudják erejüket, közösségi életüket úgy szervezni, irányítani, hogy a kicsinység megélése mellett ne a szomorú emlékezés kapjon egyedül szerepet, hanem elõretekintve a jövõt álmodják, tervezzék meg. Így beszélték meg az ottani ifjúsági vezetõkkel, hogy jövõre két közös tábort szerveznek, egyet Erdingben és környékén, egyet pedig itt Magyarországon.

Erdingben igen érdekes „módszerrel” igyekeznek az ifjúságot megszólítani, a gyülekezet erõterébe integrálni. Úgynevezett „Jugendcafét” tartanak fenn, amolyan ifjúsági klubot Noé Bárkája néven, amelyet a gyülekezet ifjúsága mûködtet, és amely nyitva áll a város fiataljai számára. Érdemes lenne végiggondolni ennek lehetõségét itthoni nagyvárosi gyülekezeteinkben is.

A bonyhádiak küldöttsége november 21. és 24. között másik testvérgyülekezetüket látogatta meg. Tomaszów Mazowiecki evangélikus közössége a csekély számú lengyel lutheránusság (körülbelül nyolcvanezer egyháztag) egyik gyülekezete, Varsótól százhúsz kilométerre délnyugatra. Roman Pawlas, a helyi lelkész az egykor német ajkú gyülekezet jelenleg leginkább lengyelekbõl álló kicsi közösségét vezeti immár huszonöt éve.

Itt indult el az Európában is unikumnak számító egyházi olimpiai játék, melyet már tizenhetedik alkalommal rendeznek meg. 2009- ben is különbözõ versenyszámokban mérhetik majd össze erejüket, ügyességüket a több országból érkezõ evangélikus fiatalok. (Terveik szerint ott lesznek ezen a jó hangulatú, nemes versengésen jövõ májusban a bonyhádiak is.)

A tomaszowi gyülekezetnek egyrészt az olimpia megszervezése, másrészt a kiépített kapcsolatok ápolása jelent olyan feladatot, mely integrálni és összefogásra buzdítani tud sok helybélit, köztük fiatalokat is. A közösség jelentõs részének már nem feltétlenül vannak evangélikus gyökerei, de elkötelezett gyülekezeti tagok õk is.

Emlékezés és jövõtervezés: tudnunk és ismernünk kell közösségeink múltját, de a jövõre tekintés és tervezés feladatával együtt lehet teljessé mindaz, amiért imádkozunk Isten Szentlelkének munkájáért, hogy minél többekhez jusson el az evangélium jó híre.

Aradi András

::Nyomtatható változat::