Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Nyug­dí­jas pap­nők­kel és pap­nék­kal telt meg áp­ri­lis 18-án, szom­ba­ton a De­ák té­ri gyü­le­ke­zet nagy­ter­me. A már har­ma­dik al­ka­lom­mal meg­szer­ve­zett or­szá­gos csen­des­nap idei té­má­ját a klasszi­kus né­met köl­tő, Goe­the gon­do­la­ta ih­let­te, mely sze­rint az elő­dök­nek két dol­got kell ad­ni­uk az utá­nuk kö­vet­ke­ző ge­ne­rá­ci­ó­nak, vagy­is a gyer­me­kek­nek: gyö­ke­re­ket és szár­nya­kat.

A csen­des­na­pi al­ka­lom ter­mé­szet­sze­rű­leg rég szunnya­dó em­lé­ke­ket éb­resz­tett a részt­ve­vők­ben. A cso­por­tos be­szél­ge­tés­re ki­je­lölt órá­ban le­he­tő­ség is nyílt rá, hogy meg­oszt­has­sák egy­más­sal kez­de­ti hit­él­mé­nye­i­ket: a hí­vő szü­lők pél­dá­ját, a meg­hitt csa­lá­di együtt­lé­tek, a kö­zös imád­ko­zá­sok, ige­ol­va­sá­sok em­lé­két, egy-egy ál­dott szol­gá­lat­te­vő – ige­hir­de­tő, di­a­ko­nissza vagy ép­pen va­sár­na­pi­is­ko­la-ve­ze­tő – Krisz­tus­hoz von­zó szol­gá­la­tát. Év­ti­ze­dek­kel ez­előtt ők „ka­pasz­kod­hat­tak” így az előt­tük já­ró nem­ze­dék tag­ja­i­ba, hogy tar­tást kap­va tő­lük, in­dul­ja­nak az­után ők is az egy­há­zi szol­gá­lat­ba, be­fut­has­sák Is­ten­től ka­pott pá­lyá­ju­kat, hogy – úgy­mond – a Lé­lek ere­jé­vel „szár­nyal­has­sa­nak”.

Győ­ri Já­nos Sá­mu­el bu­da­pest-pest­er­zsé­be­ti lel­kész azon­ban nem en­ged­te a múlt­ban le­ra­gad­ni a hall­ga­tó­sá­got. Elő­adá­sá­ban fe­le­lős­sé­gük­re fi­gyel­mez­tet­te az egy­be­gyűl­te­ket, ki­emel­ve, hogy va­la­mennyi­ük­nek „gyö­ke­rek­ké” kell vál­ni­uk tes­ti és lel­ki gyer­me­ke­ik épü­lé­sé­re. Krisz­tus szol­gá­la­tá­ban nincs nyu­ga­lom­ba vo­nu­lás – hang­zott szá­já­ból a szin­te már köz­hellyé kop­ta­tott, még­is rend­kí­vül igaz fi­gyel­mez­te­tés.

Elő­adá­sá­nak hang­vé­te­lé­re a to­váb­bi­ak­ban is – aho­gyan hoz­zá­szó­lá­sá­ban az egyik pap­né fo­gal­ma­zott – a fel­szó­lí­tó mód lett a jel­lem­ző. Az idős kor, a tes­ti erőt­len­ség nem ment fel az Is­ten­től ka­pott fel­ada­tok vég­zé­se alól. Sőt vé­gez­ni kell! De hon­nan lesz e fel­szó­lí­tás tel­je­sí­té­sé­hez az erő? A kér­dés­re a vá­lasz va­ló­já­ban az együtt­lét leg­ele­jén, a nyi­tó­áhí­tat­ban hang­zott el: „Gyö­ke­rez­ze­tek meg és épül­je­tek fel őben­ne…” (a Krisz­tus­ban; Kol 2,7)

Pál apos­tol­nak ezt az in­tel­mét a nap kez­de­tén Győ­ri Já­nos Sá­mul­né mé­lyí­tet­te el ige­hir­de­té­sé­vel. A nap vé­gén ha­son­ló­képp irá­nyí­tot­ta Krisz­tus­ra a részt­ve­vők fi­gyel­mét Fa­ta­lin Hel­ga hat­va­ni lel­kész­nő, aki­nek fel­ada­ta a jól is­mert ézsa­i­á­si ige ki­fej­té­se volt: „De akik az Úr­ban bíz­nak, ere­jük meg­újul, szárny­ra kel­nek, mint a sa­sok.” (Ézs 40,31)

Két ju­bi­le­um­ra is em­lé­kez­tek a pap­né­csen­des­nap részt­ve­vői. Ha­fen­scher Ká­roly­né a két­száz éve szü­le­tett De­ák té­ri „előd”, Szé­kács Jó­zsef püs­pök alak­ját idéz­te fel, Szi­tá­né Bérczi Mar­git pe­dig az 1708-ban el­hunyt, ne­héz sor­sú köl­tő­nő, Pet­rő­czy Ka­ta Szi­dó­nia éle­tét is­mer­tet­te, amely­ről ő ma­ga élet­raj­zi re­gényt is írt.

Mind­két egy­ház­tör­té­ne­ti sze­mély sor­sa bi­zony­ság Is­ten erőt­len­sé­ge­ink­ben is meg­tar­tó ke­gyel­mé­ről. Egyik éne­ké­ben Pet­rő­czy Ka­ta Szi­dó­nia így val­lott er­ről: „A te gyó­gyí­tó szent ke­zed / Or­vo­sol­ta fáj­dal­mam, / Ami­kor el­bá­gyad­tam…” (EÉ 373,3)

B. Pin­tér Már­ta

::Nyomtatható változat::