Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Jó pász­tor va­sár­nap­já­nak ap­ro­pó­ján ki­csit bi­zarr, pro­vo­ka­tív együtt gon­dol­ko­zás­ra hí­vom az Ég­tá­jo­ló ro­vat ol­va­só­it. Va­jon nincs-e itt az ide­je, hogy le­cse­rél­jük, kor­sze­rű­sít­sük az el­avult­nak tű­nő bib­li­ai ké­pe­ket?

Töb­bek kö­zött nem kel­le­ne-e vég­re fel­hagy­ni a kis­sé ne­gé­des pász­tor­ro­man­ti­ká­val? Hol van ma már a nép­da­lok idil­li­kus fi­gu­rá­ja, aki „te­rel­ge­ti nyá­ját, fúj­ja fu­ru­lyá­ját, bú nél­kül éli vi­lá­gát”? Va­jon sza­bad-e még gyer­me­ke­ink­kel éne­kel­tet­ni Túr­me­zei Er­zsé­bet ked­ves éne­két a de­rék pász­tor­ról, aki se­lyem­fü­ves, tar­ka ré­ten, da­lo­ló ma­da­rak kö­zött, gyöngy­ka­pun át te­rel­ge­ti ha­za­fe­lé bol­dog nyá­ját? (EÉ 542) Nem kel­le­ne-e vég­re lé­pést tar­ta­ni a vi­lág­gal, és kor­sze­rű vil­lany­pász­tor­ra cse­rél­ni az anak­ro­nisz­ti­kus­sá vá­ló pász­tor­fi­gu­rát?

A szót tett kö­vet­te: ahogy ma „tren­di”, rá­kat­tin­tot­tam a vi­lág­há­ló ke­re­ső­prog­ram­já­ra, amely 0,08 má­sod­perc alatt össze­sen 89 600, vil­lany­pász­tor­ral kap­cso­la­tos rek­lám­mal kí­nált meg. Már az el­ső aján­lat­nak ne­héz el­len­áll­ni, hi­szen mind­össze ti­zen­hat­ezer fo­rin­tért ren­del­het­nék kor­sze­rű vil­lany­pász­tort. Eh­hez ké­pest igen­csak pa­zar­lás­nak tű­nik ha­gyo­má­nyos pász­to­rok, lel­ki­pász­to­rok al­kal­ma­zá­sa, kü­lö­nö­sen a mai vál­sá­gos idők­ben…

Ko­moly­ra for­dít­va a szót nem árt tisz­táz­ni, mit is je­lent, át­vitt ér­te­lem­ben, a vil­lany­pász­tor „szol­gá­la­ta”. Akik több mint két év­ti­ze­de élünk már a hu­za­tos Kár­pát-me­den­cé­ben, em­lék­szünk még a vas­füg­göny­nek ti­tu­lált drasz­ti­kus „vil­lany­pász­tor­ra”. Ez meg­óvott min­ket at­tól a „ve­szély­től”, hogy ide­gen tá­jak­ra bi­tan­gol­junk. A ka­rá­mon be­lül még vi­szony­lag sza­ba­don le­he­tett po­rosz­kál­ni, né­mi ta­kar­mány is akadt, ha va­la­ki meg­fe­le­lő­en bé­ge­tett…

Az idén ün­ne­pel­jük majd – már aki – a több száz ki­lo­mé­te­res, gyil­kos vil­lany­pász­tor­szörny pusz­tu­lá­sá­nak hu­sza­dik év­for­du­ló­ját. Az­óta per­sze ke­ser­ves fel­fe­de­zés, ki­jó­za­ní­tó ta­pasz­ta­lás, hogy a ka­rá­mon túl se csu­pán fü­ves le­ge­lők és tisz­ta for­rá­sok vár­nak ránk…

Mind­ezek el­le­né­re sem fe­les­le­ges vi­lá­go­san le­szö­gez­ni: a vil­lany­pász­tor a ha­mis, ha­zug biz­ton­ság szim­bó­lu­ma. Nem a sze­mé­lye­sen fél­tő őr­zés­ről, ha­nem a sze­mély­te­le­nül bir­tok­ló ön­zés­ről szól. Ép­pen a Bib­li­á­ból ta­nul­tuk, a jó pász­tor­tól lát­tuk, hogy az iga­zi pász­tor nyá­ja előtt jár­va ke­re­si, és ha kell, ön­ma­gát koc­káz­tat­va, fel­ál­doz­va biz­to­sít­ja az él­te­tő le­ge­lőt, tisz­ta for­rást az övé­i­nek. Kö­ve­té­se va­ló­di biz­ton­sá­got, sza­bad­sá­got, az Élet aján­dé­ka­it kí­nál­ja.

De va­jon így pró­bá­lunk pász­tor­kod­ni vagy leg­alább boj­tár­kod­ni mi is a jó pász­tor egy­há­zá­ban? Nem vé­let­len, hogy ép­pen en­nek a va­sár­nap­nak ószö­vet­sé­gi lek­ci­ó­já­ban szó­lal meg min­den pász­to­rok pász­to­rá­nak ke­mény, íté­le­tes hang­ja: „Én most a pász­to­rok el­len for­du­lok, és szá­mon ké­rem tő­lük a nyá­ja­mat. Vé­get ve­tek an­nak, hogy ők le­gel­tes­sék a nyá­jat, ma­gu­kat sem fog­ják töb­bé le­gel­tet­ni a pász­to­rok. Ki­ra­ga­dom szá­juk­ból ju­ha­i­mat, és nem esz­nek be­lő­lük töb­bé.” (Ez 34,10)

„Kan­ni­bál” pász­to­rok­nak nincs he­lyük Krisz­tus egy­há­zá­ban! Ne til­ta­koz­zunk a drasz­ti­kus kép el­len. Néz­zünk szem­be a kí­mé­let­len té­nyek­kel. Bi­zony, jócs­kán akad­nak olyan gyü­le­ke­ze­te­ink, ahol fe­le­lős, ál­do­za­tos, sze­mé­lyes pász­to­ri szol­gá­lat hí­ján va­ló­já­ban a nyáj fo­ko­za­tos sza­ná­lá­sa, fel­élé­se, „fel­fa­lá­sa” zaj­lik.

Ahol en­nél jobb a hely­zet, ott sem árt szem­be­néz­ni a ké­nyel­met­len kér­dés­sel: va­jon, szin­te ész­re­vét­le­nül, nem szi­vá­rog­nak-e be a „vil­lany­pász­tor­ság” kó­ros tü­ne­tei gyü­le­ke­ze­te­ink éle­té­be?

Ilyen ve­szély a sze­mély­te­len­ség, amely­nek kí­sér­té­se nem csak vá­ro­si és na­gyobb lét­szá­mú gyü­le­ke­ze­te­in­ket fe­nye­ge­ti. Va­jon is­mer­jük-e még azt, aki­vel egy pad­ban ülünk, aki­vel együtt tér­de­lünk az úr­va­cso­rai ol­tár­hoz?

Po­zi­tív fej­le­mény, fej­lő­dés, hogy egy­re több he­lyen ala­kul ki olyan egy­más­ra fi­gye­lő, csa­lá­di­as lég­kör, amely­ben szá­mon tart­juk egy­más gond­ját és örö­mét. Pél­dá­ul ilyen ap­ró, de so­kat­mon­dó, kö­zös­ség­épí­tő fi­gyel­mes­ség a szü­le­tés­na­po­sok, név­na­po­sok és egyéb év­for­du­ló­sok kö­szön­té­se a gyü­le­ke­zet nyil­vá­nos­sá­ga előtt.

To­váb­bi fe­nye­ge­tő vil­lany­pász­to­ros tü­net, ami­kor az egy­ház csak az élet ha­tár­hely­ze­te­i­ben je­le­nik meg gyak­ran sok­ko­ló, ide­gen üze­ne­té­vel. Ke­vés, sőt ki­fe­je­zet­ten el­ké­sett, ha csak a le­ge­lő, az árok, a sza­ka­dék szé­lén pró­bál­juk utol­ér­ni és meg­ál­lí­ta­ni a re­ánk bí­zot­ta­kat. A jó pász­tor fo­lya­ma­to­san kí­sé­ri, te­re­li az övé­it. Az egy­há­zi szol­gá­lat nem szű­kül­het krí­zis­hely­ze­tek­ben igény­be ve­he­tő vál­ság­me­ne­dzse­lés­re. A pász­tor nem men­tő­or­vos, ha­nem em­pa­ti­kus part­ner, szo­li­dá­ri­san be­szél­ge­tő úti­társ a hét­köz­na­pok vi­lá­gá­ban is.

Ma­gá­tól ér­tő­dő, hogy ma­nap­ság a leg­kor­sze­rűbb in­for­ma­ti­kai esz­kö­zök is se­gít­he­tik ezt a fo­lya­ma­tos pász­to­ri je­len­lé­tet, kom­mu­ni­ká­ci­ót. Ilyen a mo­bil­te­le­fon, a vi­lág­há­ló, amely, ha vir­tu­á­li­san is, de össze­köt­het so­kak­kal. Jó le­he­tő­ség a kap­cso­lat­tar­tás­ra a gyü­le­ke­ze­ti új­ság, akár nyom­ta­tott, akár elekt­ro­ni­kus for­má­ban. Egy jól szer­kesz­tett, rend­sze­re­sen fris­sí­tett gyü­le­ke­ze­ti hon­lap is iga­zi fó­ru­mot te­remt­het a pász­tor és a nyáj kö­zött.

De ezen a te­rü­le­ten sem árt óva­tos­nak len­ni, ne­hogy ész­re­vét­le­nül di­gi­tá­lis, vir­tu­á­lis „vil­lany­pász­to­rok­ká” tor­zul­junk. Olyanokká, akik töb­bet néz­nek a szá­mí­tó­gép mo­ni­tor­já­ra, mint em­be­rek sze­mé­be. Akik már annyit kom­mu­ni­kál­nak SMS-ben és e-mail­ben, hogy alig jut idő sze­mé­lyes lá­to­ga­tás­ra, őszin­te, lel­ki­pász­to­ri be­szél­ge­té­sek­re. Ne fe­led­jük: nincs az a kor­sze­rű mo­bil­te­le­fon, in­ter­ak­tív hon­lap, amely pó­tol­hat­ná a jó­ízű sze­mé­lyes dia­ló­gust.

Vé­gül hadd hasz­nál­jam ki a vil­lany­pász­tor szim­bó­lum még egy as­pek­tu­sát. Ha meg­sza­kad az ener­gia­el­lá­tás, ha áram­szü­net van, a vil­lany­pász­tor csu­pán ér­ték­te­len drót­há­ló­vá si­lá­nyul. Mind­ez át­vi­he­tő a mi pász­to­ri szol­gá­la­tunk tit­ká­ra is. Ha el­sza­kad a „fel­ső ve­ze­ték”, ha nem va­gyunk élő kap­cso­lat­ban a jó pász­tor­ral, a mi szol­gá­la­tunk is azon­nal le­fagy. Csak pász­to­rolt pász­to­rok­ként se­gít­he­tünk má­so­kon!

Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület

::Nyomtatható változat::