Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

A Budavá­ri Evan­gé­li­kus Egyházközség idei hús­vé­ti fel­ké­szü­lé­se már a vi­rág­va­sár­nap előt­ti pén­te­ken meg­kez­dő­dött egy öku­me­ni­kus ke­reszt­út­já­rás­sal, amely a Hor­váth-kert­től a Ta­bán­ban lé­vő ke­resz­tig tar­tott, kö­zö­sen a krisz­ti­na­vá­ro­si ka­to­li­kus gyü­le­ke­zet­tel. Egy­sze­rű­sí­tett stá­ci­ó­kon hang­zot­tak el az oda­il­lő ige­ol­va­sá­sok, imád­sá­gok, me­di­tá­ci­ók, kö­zös éne­kek. Za­jos vá­ros­rész­ből in­dult a két­órás me­net, és a csend­ben, a ke­reszt alatt ért vé­get. Nagy örö­münk­re mind­két gyü­le­ke­zet­ből sok fi­a­tal is részt vett raj­ta.

A fi­a­ta­lok szol­gá­la­tá­nak vi­rág­va­sár­nap es­té­jén új­ból örül­het­tünk. A hu­szon­öt fő­ből ál­ló „pén­te­ki ifik” drá­mai pas­sió­já­té­kot ad­tak elő. A nyi­tó je­le­net a je­ru­zsá­le­mi be­vo­nu­lás moz­gal­mas­sá­gá­val kez­dő­dött. Át­él­het­tük azt, hogy a Jé­zust ün­nep­lő tö­meg mi­lyen gyor­san vál­toz­hat át „Fe­szítsd meg”-et ki­ál­tó tö­meg­gé. Meg­ra­ga­dó volt az egész elő­adás át­élt­sé­ge, a fi­a­ta­lok egy­más­ra fi­gye­lé­se. En­nek kö­vet­kez­té­ben gör­dü­lé­ke­nyen és ter­mé­sze­te­sen ha­tott a játékuk. Kü­lö­nö­sen azért volt ez fon­tos, mert a hall­ga­tó­ság so­ra­i­ban csa­lád­ta­gok, is­ko­lai ba­rá­tok is ül­tek. Fe­lé­jük érez­ték misszi­ói szol­gá­lat­nak a pas­si­ót a fi­a­ta­lok.

Nagy­ban szí­ne­sí­tet­te az elő­adást Ben­ce Im­re lel­ké­szünk gi­tár­kí­sé­re­te, a gye­re­kek­kel va­ló együtt ének­lé­se és az ál­ta­la 1997-ben írt „Ér­ti­tek, mit tet­tem ve­le­tek?” cí­mű ti­zen­két éne­ke. Az össze­szo­kott ifik szol­gá­la­ti ked­vét ez a sze­rep­lés még job­ban erő­sí­tet­te.

Ugyan­csak vi­rág­va­sár­nap kez­dő­dött el a már ha­gyo­mánnyá vált öt­na­pos nagy­he­ti evan­gé­li­zá­ció Ba­li­cza Iván lel­ké­szünk szol­gá­la­tá­val, Öt nap Jé­zus­sal cím­mel. Té­mái a kö­vet­ke­zők vol­tak: 1.: Med­dig mész Jé­zus­sal?; 2.: Az éle­ted Is­ten temp­lo­ma vagy a rab­lók bar­lang­ja?; 3–4.: Mennyit ér ne­ked Jé­zus?; 5.: Van-e he­lyed Jé­zus asz­ta­lá­nál?

A nagy­csü­tör­tö­ki is­ten­tisz­te­le­ten már ha­gyo­mánnyá vált a láb­mo­sás li­tur­gi­á­ja. Ti­zen­két fér­fi szim­bo­li­zál­ta a ti­zen­két ta­nít­ványt és két lel­kész Jé­zus alá­za­tos szol­gá­lat­ra in­dí­tó cse­le­ke­de­tét. Fe­ren­czi Ilo­na gre­go­ri­án női kó­ru­sa tet­te még fel­eme­lőb­bé a láb­mo­sás li­tur­gi­á­ját.

A nagy­pén­te­ki szer­tar­tás Krisz­tus min­den­nél ször­nyűbb ha­lá­lát idéz­te em­lé­ke­ze­tünk­be, és a ha­lál­tól va­ló fé­lel­mün­ket pró­bál­ta az ő vé­dő kar­ja­i­ba he­lyez­ni. Erőt­len­sé­günk­ben Jé­zus sza­ba­dí­tá­sát fe­dez­het­jük fel hoz­zá fo­lya­mod­va.

Hús­vét haj­na­lán, öt óra­kor, ami­kor még sö­tét volt, össze­gyü­le­kez­tek a sö­tét temp­lo­mot meg­töl­tő kü­lön­bö­ző ko­rú gyü­le­ke­ze­ti ta­gok és ér­dek­lő­dők. A fi­a­ta­lok hús­vé­ti kó­ru­sa éne­kel­ve, égő, nagy gyer­tyá­val vo­nult be az ol­tár­hoz. A Fel­tá­ma­dot­tat je­len­tő fényt osz­tot­ták szét min­den­ki­nek az így meg­vi­lá­go­so­dó temp­lom­ban. A fel­eme­lő szer­tar­tás ke­re­té­ben hat fel­nőtt­ke­resz­te­lés és há­rom kon­fir­má­ció tör­tént. Az úr­va­cso­rá­ban szin­te min­den­ki ré­sze­sült. Ezt kö­zös „hús­vé­ti” reg­ge­li kö­vet­te, ame­lyen az „új ta­gok” meg­kap­ták az em­lék­lap­ju­kat, és is­mer­ked­tek a gyü­le­ke­zet tag­ja­i­val.

Az el­múlt nagy­hét ese­mé­nyei meg­erő­sí­tet­ték a gyü­le­ke­zet hi­tét és össze­tar­to­zá­sát. Az is­mer­te­tett ki­lenc egymást követő nap iga­zi ün­ne­pünk­ké vált, ame­lyet egész éven át ér­de­mes szí­vünk­ben hor­doz­ni.

Vé­ge­ze­tül áll­jon itt az „ifik” be­fe­je­ző éne­ke: „Hús­vét­ra vár az én szí­vem, a nyi­tott sír kell én­ne­kem. / Új élet ígé­re­té­ben erő­sen re­mény­ke­dem. / Hús­vét­ra vár az én szí­vem, az üres sír kell én­ne­kem, / Fel­tá­ma­dás és úju­lás, bűn­bo­csá­nat és új ál­dás ada­tik ne­künk. Ámen.”

La­borczi Zol­tán­né és Ur­bán Já­nos­né

::Nyomtatható változat::