Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

A Ma­gyar­or­szá­gi Re­for­má­tus Egy­ház Zsi­na­ta ak­ko­ri lel­ké­szi el­nö­ké­nek bá­bás­ko­dá­sa mel­lett húsz év­vel ez­előtt in­dult el­ső íz­ben öku­me­ni­kus za­rán­dok­cso­port a Szent­föld­re. Nyu­ga­lom­ba vo­nu­lá­sa óta dr. Tóth Ká­roly püs­pök az Öku­me­ni­kus Ta­nul­má­nyi Köz­pont (ÖTK) ve­ze­tő­je­ként gon­dos­ko­dik ar­ról, hogy „Jé­zus nyo­má­ban” mot­tó­val to­vább­ra is min­den év­ben meg­hir­det­tes­sék ez a ma­ga ne­mé­ben egye­dül­ál­ló, lel­ki él­mé­nyek­ben is gaz­da­gí­tó za­rán­dok­út. Az év­for­du­ló ap­ro­pó­ján min­de­nek­előtt ar­ra vol­tunk kí­ván­csi­ak, hogy 1989-ben – te­hát még a rend­szer­vál­tás, il­let­ve az Iz­ra­el­lel va­ló dip­lo­má­ci­ai kap­cso­la­tok nor­ma­li­zá­lá­sa előtt – mi­ként vál­ha­tott le­het­sé­ges­sé a za­rán­dok­la­tok meg­szer­ve­zé­se.

– A ma­gyar­or­szá­gi rend­szer­vál­tás haj­na­lán, 1988-ban a re­for­má­tus zsi­nat lel­ké­szi el­nö­ke­ként lát­hat­tam ven­dé­gül Iz­ra­el ál­lam ha­zánk­ban tar­tóz­ko­dó tu­risz­ti­kai mi­nisz­te­rét. A szí­vé­lyes meg­be­szé­lés so­rán azt a kér­dést is fel­tet­te, hogy mi­vel já­rul­hat­ná­nak hoz­zá a ma­gyar­or­szá­gi ke­resz­té­nyek a két or­szág vi­szo­nyá­nak ja­ví­tá­sá­hoz. Rö­vid gon­dol­ko­dás után így vá­la­szol­tam: meg le­het­ne kí­sé­rel­ni olyan ke­resz­tény cso­por­to­k szer­ve­zé­sét, ame­lyek fel­ke­re­sik az Ó- és Újszövetség tör­té­ne­te­i­nek hely­szí­ne­it. A ma­gyar­or­szá­gi egy­há­zak­ban, sőt azo­kon kí­vül is so­kan vá­gya­koz­nak ellátogatni a bib­li­ai he­lye­kre, so­kan sze­ret­nék ily mó­don is gaz­da­gí­ta­ni is­me­re­te­i­ket. A mi­nisz­ter üd­vö­zöl­te a ja­vas­la­tot, no­ha vi­lá­gos volt, hogy ne­künk ezt csak ak­kor ér­de­mes meg­pró­bál­nunk, ha olyan meg­bíz­ha­tó szent­föl­di part­nert tud­nak aján­la­ni, aki az ál­ta­lá­nos tu­risz­ti­kai prog­ra­mok kí­ná­la­tán fe­lül is kész a bib­li­ai tör­té­ne­tek hely­szí­ne­i­nek be­ha­tóbb meg­is­mer­te­té­sé­re.

– Az át­la­gos­tól el­té­rő igé­nyek ki­elé­gí­té­se Iz­ra­el­ben sem le­het egy­sze­rű, an­nak ide­jén pe­dig ele­ve szá­mos elő­fel­té­telt kel­lett biz­to­sí­ta­ni… Ho­gyan si­ke­rült?

– Húsz év­vel ez­előtt még nem vol­tak hi­va­ta­los dip­lo­má­ci­ai kap­cso­la­tok Ma­gyar­or­szág és Iz­ra­el kö­zött, de lé­te­sí­té­sük­re már ér­zé­kel­he­tő­vé vál­tak a szán­dé­kok. A ví­zum, a re­pü­lő­je­gyek be­szer­zé­se, a ké­nyel­mes szál­lás­he­lyek és a biz­ton­ság sza­va­to­lá­sa nem volt ma­gá­tól ér­tő­dő, de min­de­nütt se­gí­tő­kész­sé­get ta­pasz­tal­tunk. Tő­lünk egy teo­ló­gi­a­i­lag és a kul­tu­rá­lis vo­nat­ko­zá­so­kat il­le­tő­en egy­aránt rend­kí­vül fel­ké­szült, kül­föl­di utak szer­ve­zé­sé­ben is jár­tas pro­fesszor vál­lal­ta az össze­tett fel­ada­tot, mint­egy ti­zen­öt éven át ő ve­zet­te a za­rán­dok­la­tot. Saj­nos idő­köz­ben el­hunyt, de az is­te­ni gond­vi­se­lés al­kal­mas sze­mélyt ren­delt utód­já­ul.

– Mi­kor in­dult az el­ső cso­port?

– 1989 ok­tó­be­ré­ben. És az el­ső za­rán­dok­cso­port – csak­úgy, mint a töb­bi – min­den gond nél­kül, is­me­re­tek­ben és lel­ki­ek­ben meg­gaz­da­god­va tér­he­tett ha­za. Az igen nagy­szá­mú le­he­tő­ség kö­zül ter­mé­sze­te­sen nem min­den bib­li­ai he­lyet tud­tak fel­ke­res­ni, de a köz­is­mert em­lék­he­lyek leg­több­jét lát­hat­ták; pél­dá­ul azt a házat, amelyben a ká­nai me­nyeg­ző zajlott, a He­gyi be­széd lan­ká­já­nak szép­sé­gét, a Holt-ten­gert és ter­mé­sze­te­sen Dá­vid vá­ro­sát, Je­ru­zsá­le­met is – min­dent nem is le­het fel­so­rol­ni. Va­la­mi kü­lön­le­ges lel­ki lég­kör vet­te kö­rül a za­rán­dok­cso­por­to­kat, ta­lán ezért is vol­tak töb­ben olyanok, akik ké­sőbb is­mét je­lent­kez­tek a meg­hir­de­tett utak va­la­me­lyi­ké­re.

– A két év­ti­zed alatt hány cso­por­tot in­dí­tot­tak?

– Éven­te ál­ta­lá­ban ket­tőt. Is­ten­nek le­gyen há­la, sem­mi­lyen ne­héz­ség – sem egész­ség­ügyi, sem biz­ton­sá­gi – nem me­rült fel a két év­ti­zed alatt, így el­ed­dig már ezer­nél is töb­ben le­het­tek ré­sze­sei az ál­ta­lunk szer­ve­zett za­rán­dok­la­tok­nak. Eze­ket már több­ször kö­vet­ték ide­ha­za is va­ló­di öku­me­ni­kus test­vé­ri ta­lál­ko­zá­sok. Nem meg­le­pő ez, hi­szen a cso­por­tok kez­det­től öku­me­ni­ku­san szer­ve­ződ­tek, szin­te min­den ke­resz­tény fe­le­ke­zet­hez tar­to­zó hí­vő elő­for­dult már ben­nük. A szak­ér­tő ma­gyar lel­kész ve­ze­tő nem csak a Bib­li­á­val össze­füg­gő hely­szí­nek is­mer­te­té­sé­ről gon­dos­ko­dott, ha­nem a na­po­kat le­zá­ró kö­zös­sé­gi együttlétekről is. Az utak­ba egyéb­ként csak­ha­mar be­kap­cso­lód­tak er­dé­lyi­ek, vaj­da­sá­gi­ak, Nyu­gat-Eu­ró­pá­ban élő, sőt még ame­ri­kai ma­gya­rok is.

– Mi volt a leg­ki­emel­ke­dőbb al­ka­lom az el­múlt húsz év alatt?

– Az utak meg­in­du­lá­sá­nak ti­ze­dik év­for­du­ló­ján, 1999-ben az iz­ra­e­li part­ner meg­aján­dé­koz­ta a köz­ben az Öku­me­ni­kus Ta­nul­má­nyi Köz­pont égi­sze alá ke­rült prog­ra­mot az­zal, hogy a magyarországi keresztény fele­ke­ze­tek vezetői közül tizennégyen szin­te teljesen in­gye­ne­sen vehettek részt a za­­rán­dok­la­ton – be­le­ért­ve a re­pü­lő­je­gyet, az el­szál­lá­so­lást is. Ebben a cso­portban volt pél­dá­ul D. Sze­bik Im­re nyu­gal­ma­zott evan­gé­li­kus püs­pök, aki most a Ma­gyar­or­szá­gi Egy­há­zak Öku­me­ni­kus Ta­ná­csá­nak az el­nö­ke, de épp­így a ró­mai ka­to­li­kus püs­pö­ki kar ak­ko­ri el­nö­ke, Se­re­gély Ist­ván ér­sek, sőt a sza­bad­egy­há­zak kül­döt­te is. Itt jegy­zem meg, hogy bár az 1991. jú­li­us 18-án ál­la­mi­lag re­giszt­rált egy­há­zi­as-kul­tu­rá­lis ci­vil szer­ve­zet­té nyil­vá­ní­tott Öku­me­ni­kus Ta­nul­má­nyi Köz­pont nem uta­zá­si iro­da, alap­sza­bá­lya ugyan­ak­kor le­he­tő­vé te­szi za­rán­dok­utak szer­ve­zé­sét. Az is­te­ni gond­vi­se­lés mind­vé­gig gon­dos­ko­dott hoz­zá­ér­tő és mé­lyen hí­vő ér­dek­lő­dők­ről, így a kez­det­ben nagy két­ség­gel fo­ga­dott el­gon­do­lás élet­ké­pes­nek bi­zo­nyult, és vál­to­zat­la­nul az mind a mai na­pig.

– Úgy hír­lik, hogy az úti prog­ram­ba vett szent­föl­di hely­szí­nek kö­re to­vább bő­vült…

– Az el­múlt év­ben a ma­gyar­or­szá­gi ró­mai ka­to­li­kus, re­for­má­tus, evan­gé­li­kus és bap­tis­ta egy­ház meg­ren­dez­te a Bib­lia évét. Eh­hez va­ló hoz­zá­já­ru­lás­ként há­rom za­rán­dok­út­ra ke­rült sor. Ezek­nek a prog­ram­ját új­sze­rű­en ala­kí­tot­tuk. A részt­ve­vők tel­jes Bib­li­át kap­tak aján­dék­ba, és a szent­föl­di he­lye­ken a kö­zös­ség egy-egy tag­ja ol­vas­ta fel az ép­pen az adott hely­szín­re vo­nat­ko­zó igé­ket.

– Idén a gaz­da­sá­gi ne­héz­sé­gek és a kö­zel-ke­le­ti há­bo­rús ese­mé­nyek új kö­rül­mé­nye­ket te­rem­tet­tek. Még­is szán­dé­koz­nak in­dí­ta­ni ez évben is cso­por­tot?

– Igen, új­ra meg­hir­det­tünk egy ta­va­szi és egy őszi prog­ra­mot, és – szű­kö­seb­ben ugyan, mint ko­ráb­ban, de – meg­in­dul­tak a je­lent­ke­zé­sek. An­nál is in­kább, mert a gaz­da­sá­gi ne­héz­sé­gek­re va­ló te­kin­tet­tel az iz­ra­e­li part­ner en­ged­ményt tett. Mind­ez bá­to­rí­tó, mert hisszük most is, hogy a ha­lál és a pusz­tu­lás erői fe­lett vé­gül győ­ze­del­mes­ke­dik a hús­vé­ti fel­tá­ma­dás hi­te.

E. É.

::Nyomtatható változat::