Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 17
- Facebook beszélni magyar
e-világ
Hozzászólás a cikkhez
Facebook beszélni magyar
Nemrégiben lett hivatalos a Facebook magyar kezelõfelülete, így hamarosan a legnagyobb „hazai” oldalak közé kapaszkodik fel az amerikai weboldal. A magyar nyelvû felhasználók számát csak becsülni lehet, jelenleg olyan száz-kétszázezer körülire teszik részvételünket a mintegy kétszázmilliós felhasználótáborban. Így bár nemzeti szinten messze elmarad a piacvezetõ IWIW-tõl, a gyarapodási mutató a Facebook esetén még meredeken emelkedik.
A Facebook korántsem csúfolható internetes telefonkönyvnek, ahogyan néha fent említett magyar riválisával teszik, ráadásul mindig akkor változtatnak rajta, amikor az internetes közeg már újfajta közösségi szolgáltatásokat igényel.
Jelenleg a Facebook fõ nézete egyfajta idõvonal, amelyre az ismerõsök által végzett tevékenységeket fûzik fel, ezek pedig igen sokfélék lehetnek. Fõ vonulatként státusüzenetben tájékoztathatjuk ismerõseinket arról, hogy mit gondolunk, csinálunk vagy látunk éppen. De ugyanúgy számos külsõ weboldalon járva dönthetünk úgy, hogy megosztásra érdemesnek tartjuk az adott helyet, és ilyenkor pár kattintással a saját üzenetfolyamunk részévé válik az adott érdekesség.
A történéseket kedvencnek lehet jelölni, és a hozzászólások lehetõségét használva minden egyes elem önálló csevegõtérként is mûködik. Ez utóbbi a myLuther-felhasználóknak már ismerõs lehet, a tavaly januárban indult evangélikus közösségi oldal ennyiben meg is elõzte a korát, bár már abban az idõben is lehetett sejteni a közösségi oldalak ilyen jellegû irányváltását. A Facebook mindezt tökéletes technikai kivitelezéssel teszi rendkívül könnyen használhatóvá, így emelve olyan magasra a lécet, hogy kevés konkurense lesz képes megugrani.
A rendszer azonban nemcsak aktivitáskövetésbõl áll, hanem számos közösségi tevékenységre is lehet használni. Programszervezõ eszközként is kiváló: ismerõseinket könnyû tájékoztatni eseményekrõl, sõt õk rögtön be is jelölhetik, hogy részt fognak-e venni rajta, vagy sem.
E sorok írója hivatalos volt a rovat legutóbbi cikkében bemutatott Prezi.com elsõ születésnapjára. A rendezvényre a Facebookon lehetett jelentkezni, a bejáratnál az onnan kinyomtatott listával ellenõrizték a belépõket. Senkinek nem okozott gondot, hogy egy informatikai cég bulijára csak olyanok léphettek be, akiknek volt Facebook-azonosítójuk, ebben a közegben ugyanis ez már magától értetõdõnek számít.
Lassan az is kötelezõ lesz, hogy egy szolgáltatást fejlesztõ cég az alkalmazásából készítsen a közösségi oldalba épülõ változatot is. Bárki bármilyen jó ötlettel elõállhat, a felhasználók maguktól nem fognak oda áramlani, sõt a kötelezõ regisztráció általában igen komoly visszatartó erõ, amikor a legtöbb internetezõ már számtalan oldalon kapott tagságot. Önálló Facebook-alkalmazásként azonban a tagok egy kattintással birtokba vehetik az adott szolgáltatást, ráadásul ha azt úgy készítették elõ, hogy a felhasználó üzenetértesítést is küldhet, akkor az ismerõsök is értesülnek arról, hogy egy barátjuk beüzemelte magánál azt a szolgáltatást.
Tavaly indult útjára a Facebook Connect, amely révén már külsõ oldalak is használhatják felhasználóik azonosítására és beléptetésére a Facebook rendszerét. Ezek az alkalmazások szintén vissza tudnak üzenni a Facebook felületére, így nemcsak a felhasználók áramlása lehet szabad a különbözõ site-ok között, hanem az információké is. Ha a fejlesztõknek nem áll rendelkezésükre több tízmilliós reklámkeret, így lehet a leggyorsabban és leghatékonyabban gyarapítani felhasználóik számát.
Fejlõdését tekintve a Facebookot leginkább szuperexpresszhez hasonlíthatjuk. A kérdés, hogy a lokalizáció bekövetkeztével a magyar „személyvonatok” mennyiben lesznek vetélytársai. Az IWIW-rõl nemsokára biztosan hallunk a most bevezetendõ alkalmazások kapcsán, a kérdés, hogy vajon ennyi elég lesz-e. A Facebookkal mindenesetre érdemes megismerkedni…
Nagy Bence
::Nyomtatható változat::
|