A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Ér­de­kes könyv­be­mu­ta­tó­nak le­het­tek ta­núi az ér­dek­lő­dők még tavaly no­vem­berben a budapesti uni­tá­ri­us köny­ves­bolt­ban. Rit­ka, hogy egy szer­ző – Tom­csá­nyi­né Sze­me­re Sa­rol­ta – köny­vé­nek il­luszt­rá­ci­ó­ja­ként be­mu­tat­ja négy leg­újabb hím­zett fa­li­kár­pit­ját.

A kötet új, bő­ví­tett ki­adásá­ban és a be­mu­ta­tott fa­li­kár­pi­to­kon ré­gi ma­gyar temp­lo­mok ka­zet­tás mennye­ze­te­i­nek mo­tí­vu­mai lát­ha­tók hím­zett tex­tí­li­á­kon. A szer­ző­nek, aki kéz­mű­ves­mes­ter is, cél­ja, hogy eze­ket a fes­tett mo­tí­vu­mo­kat át­ül­tes­se sa­ját mun­ká­i­ra, fe­jet hajt­va a ré­gi mes­te­rek és a ma­gyar múlt előtt.

Tom­csá­nyi­né Sze­me­re Sa­rol­ta nagy gyö­nyö­rű­ség­gel ás­ta be­le ma­gát a té­má­ba vá­gó köny­vek­be, fény­ké­pes al­bu­mok­ba, me­lyek azt su­gall­ták, hogy ten­ni kell va­la­mit ezek­nek az em­lé­kek­nek a meg­men­té­sé­ért. Ré­gi ma­gyar temp­lo­ma­ink olyan kin­cse­ket rej­te­nek, ame­lyek­ről a lá­to­ga­tók­nak sej­tel­mük sincs. Ki tud­ja azt eb­ben a ro­ha­nó vi­lág­ban, hogy va­la­mi­kor 1503 és 1520 kö­zött egy asz­ta­los-fes­tő mes­ter mi­lyen cso­dá­kat al­ko­tott Go­gán­vár­al­ján? Vagy ki tud­ja, hogy mi­köz­ben dúlt a mo­há­csi csa­ta, Er­dély­ben, Ádá­mo­son imád­koz­tak a szebb jö­vő­ért, és fes­tet­ték ki­csi temp­lo­muk mennye­ze­tét?

A könyv­ben fény­ké­pen és meg­hí­mez­ve lát­hat­juk a mik­lós­tel­ki evan­gé­li­kus temp­lom há­rom meg­ma­radt, 1532-ben fes­tett ka­zet­tá­ját. Én­la­ka „cif­rán ki­fes­tett desz­ka­föl­epe” ro­vás­írá­sá­ról Or­bán Ba­lázs is említést tesz A Szé­kely­föld le­írá­sa cí­mű mű­vé­ben.

Nem vé­let­len, hogy er­dé­lyi­ek ezek a pél­dák, ahol a val­lás­sza­bad­ság a leg­ko­ráb­ban nyil­vá­nult meg, pá­ro­sul­va az „ecc­lé­si­ák” sze­gény­sé­gé­vel és az er­dő­ben va­ló gaz­dag­ság­gal. Er­dély­ben ta­lál­koz­ha­tunk a leg­több fes­tett ka­zet­tás fa­mennye­zet­tel, a leg­több „mennye­zet­fes­tő” ne­vé­vel.

A könyv hu­szon­hét temp­lom ka­zet­ta­mo­tí­vu­ma­it mu­tat­ja be, kö­zöl­ve a for­rás­mun­ká­kat, a temp­lom raj­zát, ada­ta­it és a ka­zet­ta­mo­tí­vu­mok meg­je­le­né­sét, te­rí­tőn, dísz­pár­nán, fa­li­kár­pi­ton. Ta­lál­koz­ha­tunk Kár­pát­al­ja, Fel­vi­dék, Dél­vi­dék és Észak­ke­let-Ma­gyar­or­szág szí­vet gyö­nyör­köd­te­tő em­lé­ke­i­vel is.

Ad­ja Is­ten, hogy töb­ben kap­ja­nak ked­vet ezen örök­sé­günk meg­is­me­ré­sé­hez, és lá­tó szem­mel néz­zék a fes­tett mennye­ze­te­ket, ame­lyek va­ló­ban a menny vi­rá­gai, mint ahogy a könyv cí­me is: A mennye­zet vi­rá­gai.

Jas­kó György

::Nyomtatható változat::