Gyermekvár

Hozzászólás a cikkhez

Al­bert és Pong­rác lo­vag­nak egy hat­for­du­lós fel­ada­tot kell meg­ol­da­nia Sza­káll ki­rály ké­ré­sé­re. Old­já­tok meg ti is a fel­ada­to­kat, ame­lyek mind­egyi­ke egy-egy sza­már­ral kap­cso­la­tos bib­li­ai tör­té­net­hez kö­tő­dik, és a meg­fej­té­se­ket össze­gyűjt­ve küld­jé­tek el a szer­kesz­tő­ség cí­mé­re (Evan­gé­li­kus Élet szer­kesz­tő­sé­ge, 1085 Bu­da­pest, Ül­lői út 24.). A bo­rí­ték­ra ír­já­tok rá: Gyer­mek­vár. A vé­gén aján­dé­kot kap­tok.

– Al­bert ba­rá­tom, úgy örü­lök, hogy Sza­káll ki­rály ránk bíz­ta en­nek a fel­adat­sornak a meg­fej­té­sét! Is­mét egy moly­rág­ta pa­pi­rost bön­gész­he­tünk!

– Jó, hogy Könyv­moly könyv­tá­ros polc­ta­ka­rí­tás köz­ben meg­ta­lál­ta ezt a ré­gi ira­tot. Azt ír­ja a be­ve­ze­tője, hogy a Bib­li­á­ban sok tör­té­net­ben sze­re­pel a sza­már. Mind­egyik tör­té­net­nek van egy kulcs­sza­va is. Eze­ket a sza­va­kat kell össze­gyűj­te­nünk.

– Néz­zük csak rög­tön az el­sőt! Az egyip­to­mi me­ne­kü­lés­sel kap­cso­la­tos. Mi­u­tán a nap­ke­le­ti böl­cse­ket el­ve­zet­te a csil­lag a bet­le­he­mi is­tál­ló­hoz, egy an­gyal je­lent meg ál­muk­ban. Azt pa­ran­csol­ta ne­kik, hogy ke­rü­lő úton men­je­nek ha­za. Ke­rül­jék ki He­ró­des ki­rály pa­lo­tá­ját, ne­hogy meg­tud­ja, hol ta­lál­ha­tó az új­szü­lött. A böl­csek szót fo­gad­tak, és má­sik úton in­dul­tak ha­zá­juk­ba.

– Jó­zsef­nek is meg­je­lent az Úr an­gya­la ál­má­ban, és ne­ki is pa­ran­csot adott: „Kelj fel! Vedd a gyer­me­ket és any­ját, me­ne­külj Egyip­tom­ba! Ma­radj ott, amíg nem szó­lok ne­ked, mert He­ró­des ha­lál­ra fog­ja ke­res­tet­ni a gyer­me­ket.”

– Igen, igen – bó­lo­ga­tott Pong­rác lo­vag. – He­ró­des ugyan­is na­gyon fél­té­keny volt. Ami­kor a böl­csek meg­je­len­tek a pa­lo­tá­já­ban, és az új­szü­lött zsi­dó ki­rályt ke­res­ték, azt hit­te, hogy va­la­ki az ő ko­ro­ná­ját akar­ja el­ven­ni. Ezért ma­gá­ban bosszút for­ralt, és meg akar­ta öl­ni a cse­cse­mőt. Meg­bíz­ta a há­rom ide­gent, hogy ha­za­fe­lé men­je­nek be hoz­zá. Tő­lük akar­ta meg­tud­ni, hol ta­lál­ja a gyer­me­ket. Ugyan­is a sa­ját böl­cse­i­től csak azt tud­ta, hogy Bet­le­hem­ben szü­le­tett meg a Meg­vál­tó.

– De hi­á­ba vár­ta őket – foly­tat­ta Al­bert. – Ami­kor rá­jött, hogy be­csap­ták őt, na­gyon mér­ges lett! Ször­nyű pa­ran­csot adott ki: öl­je­nek meg min­den két év­nél fi­a­ta­labb fiú­gyer­me­ket Bet­le­hem­ben és kör­nyé­kén.

– Jé­zus azon­ban nem volt kö­zöt­tük, mert az Úr meg­üzen­te Jó­zsef­nek az an­gyal­lal, hogy me­ne­kül­je­nek Egyip­tom föld­jé­re. Oda nem ért el He­ró­des ha­tal­ma.

– És mi a tör­té­net­hez kö­tő­dő fel­adat? – kér­dez­te Al­bert lo­vag.

– Meg kell talál­nunk a helyes utat ebben a la­bi­rin­tusban. Ha si­ke­rül, ak­kor a fá­kon ta­lál­ha­tó be­tűk­ből össze­ol­vas­hat­juk a meg­ol­dást. Ezt ad­ta Is­ten Jé­zus­nak, Má­ri­á­nak és Jó­zsef­nek.

::Nyomtatható változat::