Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Rend­ha­gyó pár­be­széd Bu­da­fo­kon, az evan­gé­li­kus gyü­le­ke­ze­ti te­rem­ben, is­ten­tisz­te­let után. A csa­lá­di va­sár­nap­ra meg­hí­vott ven­dég Sza­bolcs At­ti­la pol­gár­mes­ter és Né­meth Zol­tán al­pol­gár­mes­ter. Nem mu­laszt­ják el meg­em­lí­te­ni, hogy a ke­rü­le­ti ön­kor­mány­zat va­ló­ban öku­me­ni­kus: a pol­gár­mes­ter evan­gé­li­kus, Né­meth Zol­tán ka­to­li­kus, a má­sik al­pol­gár­mes­ter, Kar­say Fe­renc pe­dig re­for­má­tus. Rit­ka az ilyen tá­jé­koz­ta­tó, má­sutt so­kan ta­lán azt mon­da­nák, nem temp­lom­ba va­ló dol­gok­ról be­szél­tek. Az őszin­te ér­dek­lő­dés cá­fol­ja az ós­di elő­íté­le­tet: zá­po­roz­nak a kér­dé­sek a ven­dé­gek­re, so­kan kí­ván­csi­ak tá­jé­koz­ta­tó­juk­ra, a ter­vek­re, a jö­vő­re. A gyü­le­ke­zet ki­lép a ha­gyo­má­nyos temp­lo­mi ke­re­tek kö­zül, iga­zi köz­élet zaj­lik a te­rem­ben.

Pót­szé­ke­ket kell be­hoz­ni, so­kan ki­szo­rul­nak, s az elő­tér­ből fi­gye­lik, mi­ként él­he­ti meg a ke­rü­let a 2010-es esz­ten­dőt. Idén sem lesz könnyű dol­ga az ön­kor­mány­zat­nak: 2006-ban Bu­da­fok-Té­tény­ben tra­gi­kus pénz­ügyi hely­zet vár­ta a hi­va­tal­ba lé­pő ve­ze­tést, az­tán ked­ve­ző köt­vény­ki­bo­csá­tás­sal ki­vál­tot­ták a rossz hi­te­le­ket, talp­ra áll­tak. Idén új­ra sö­tét fel­le­gek gyü­le­kez­nek az ég­bol­ton, a ke­rü­let­nek – a leg­több ön­kor­mány­zat­hoz ha­son­ló­an – sú­lyos hely­zet­tel kell meg­küz­de­nie.

Ta­lán töb­ben vol­tak a gyü­le­ke­ze­ti te­rem­ben, mint elő­ző­leg az is­ten­tisz­te­le­ten. Ez per­sze nem tel­je­sen vé­let­len, hi­szen fa­gyos temp­lom vár­ta a hí­ve­ket. Nem mű­kö­dött a fű­tés, meg­der­medt az olaj, hi­á­ba dol­goz­tak elő­ző­leg ál­ló na­pon át a sze­re­lők. Per­sze így is so­kan ér­kez­tek, ke­resz­te­lő is volt. A kis Esz­ter egy­éves, szü­lei kül­föl­di mun­ká­ra ké­szül­nek. Az édes­apa or­vos, itt­hon hi­á­ba vár­ta az egész­ség­ügyi vál­ság eny­hü­lé­sét. Esz­tert most – mi­előtt messzi út­ra in­dul a csa­lád – meg­ke­resz­tel­ték. A nagy­apa – aki rég­óta tag­ja a gyü­le­ke­zet­nek – egy ta­va­lyi em­lé­két idé­zi fel. „A Do­lo­mi­tok­ban vol­tunk, 2600 mé­ter ma­gas­ban – mond­ja. – Lát­tuk, mi­lyen szé­dí­tő a mély­ség, s mi­lyen ha­tal­mas fe­let­tünk az ég­bolt. Ap­rók vol­tunk, s iga­zán érez­tük: min­dig hin­ni kell.”

A ka­rá­csony­fa még tel­jes dísz­ben állt az ol­tár mel­lett, de a víz­ke­reszt utá­ni el­ső va­sár­nap már halványulnak ka­rá­csony fé­nyei. A kö­nyör­gés is így szólt: „…ké­rünk, űzd el a sö­tét­ség erő­it!” Soly­már Gá­bor lel­kész er­re a va­sár­nap­ra fe­hér stó­lát te­rí­tett a vál­lá­ra. Meg is ma­gya­ráz­ta, mi­ért: ke­resz­te­lő lesz, s sze­ret­né, hogy a gyer­mek el­ső pil­lan­tá­sa a ke­reszt­ség­ben ne a fe­ke­te Lu­ther-ka­bát­ra es­sen. A kis Esz­ter mo­soly­gott, bát­ran né­zett kö­rül, még a ke­reszt­víz sem rí­kat­ta meg. Ta­lán az aranyhímzéses stó­la is meg­tet­te ha­tá­sát, de az biz­tos, hogy a szü­lők, ke­reszt­szü­lők és nagy­szü­lők hi­tét min­dig ér­zik a gyer­me­kek. Esz­ter is muk­ka­nás nél­kül pi­hent vé­gig az is­ten­tisz­te­let alatt édes­any­ja kar­jai kö­zött.

Mi­ért nem kap több mun­kát a be­csü­le­tes ke­rü­le­ti kis­ipa­ros, mi­ért van a sze­lek­tív hul­la­dék­gyűj­tő al­kal­mat­lan he­lyen, ké­szít­het-e sza­bály­za­tot az ön­kor­mány­zat szá­má­ra ked­ve­ző áron jo­gi szak­ér­tő, mi­ért nem he­lyez­nek ki fi­gyel­mez­te­tő táb­lá­kat a me­re­dek ut­cá­kon szá­gul­do­zó és csúsz­ká­ló au­tó­sok meg­fé­ke­zé­sé­re, s hogy hol is hú­zó­dik a pa­ró­kia te­lek­ha­tá­ra… A kér­dé­sek iga­zán köz­na­pi­ak, de mi­ért kel­le­ne min­dig a fel­le­gek­ben jár­ni­uk a hí­vő em­be­rek­nek?

A pol­gár­mes­tert ar­ról is kér­dez­ték, hogy idén is szá­mít­hat-e se­gít­ség­re a gyü­le­ke­zet. Sza­bolcs At­ti­la el­mond­ta, hogy elő­ző pol­gár­mes­te­ri cik­lu­sá­ban ve­zet­ték be az egy­há­zak rend­sze­res tá­mo­ga­tá­sát, se­gít­sé­get nyúj­tot­tak pél­dá­ul az evan­gé­li­kus temp­lom to­rony­si­sak­já­nak fel­újí­tá­sá­hoz, két­évi tá­mo­ga­tás­ból telt er­re. Ilyen ala­pon épül­he­tett fel a fel­ső­vá­ro­si ka­to­li­kus temp­lom ha­rang­tor­nya is. Igaz­sá­go­san és a szük­ség­le­tek alap­ján oszt­ják szét a ke­re­tet a fe­le­ke­ze­tek kö­zött, de csak az­után, ha már tud­ják, mi­lyen lesz a költ­ség­ve­tés – mu­ta­tott rá a pol­gár­mes­ter. Hoz­zá­fűz­te, hogy min­dig ké­ső éj­sza­ká­ba nyú­ló vi­tá­kon kell dön­te­ni­ük a szű­kös ke­re­tek­ről, akár száz fo­rin­tok sor­sá­ról. A vi­lá­gos és őszin­te be­széd min­den­képp töb­bet ér, mint sok-sok tal­mi ígé­ret.

A szom­szé­dos ke­rü­let­ben cso­dál­koz­tak, mi­ért nem zár­nak be Bu­da­fok-Té­tény­ben is­ko­lá­kat, ahogy azt Új­bu­dán meg is tet­ték. „Nincs koc­ká­zat, rá­fog­hat­ják Gyur­csány­ra” – hang­zott an­nak ide­jén egy kis­sé ci­ni­kus jó ta­nács. „Va­ló­ban könnyű be­zár­ni is­ko­lát, so­kak sze­rint csak ki­csit til­ta­koz­nak a szü­lők és a pe­da­gó­gu­sok, az­tán meg­nyug­sza­nak – mu­tat rá a pol­gár­mes­ter –, de is­ko­lát új­ra­in­dí­ta­ni ször­nyen ne­héz. A ke­rü­let­ben sze­ren­csé­re sok a be­is­ko­lá­zan­dó gyer­mek, sok kis­gyer­me­kes csa­lád köl­tö­zik Bu­da­fok-Té­tény­be.”

Van te­hát még min­dig olyan hely, aho­vá szí­ve­sen köl­töz­nek a fi­a­ta­lok, ahol nem a pil­la­na­tok­nak le­het csak él­ni, ahol nem a szom­széd­ság­ra, ha­nem nagy köl­tőnk, Re­mé­nyik Sán­dor örök ér­vé­nyű gon­do­la­tá­ra fi­gyel­nek: nem hagy­ják sem a temp­lo­mot, sem az is­ko­lát.

B. Wal­kó György

::Nyomtatható változat::